Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 28. kedd (262. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény és az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2308 legkisebb esél ye nincsen új építésű vagy bármilyen ingatlant vásárolni a piacon, családi segítség nélkül nagyonnagyon ritkán fordulhat elő hasonló. Éppen ezért szeretném megingatni a kormánypárti képviselőket ebben a „csak és kizárólag saját otthonhoz jutni” című gondo latvilágában, hiszen a magyar fiatalok nagyon nagy része egy jól kimunkált bérlakásprogrammal ugyanolyan elégedett lenne, főleg, ha azt úgy dolgoznánk ki, hogy egy páréves bentlakás után tulajdonképpen anyagáron vagy afölött hozzá lehetne jutni az érintett ingatlanokhoz. (10.50) Működnek hasonló rendszerek több európai országban. Hozzáteszem, a CSOK kedvezménytömegét indokoltnak tartom, nem érzem azt, hogy csak a luxusszférába szólnának ezek a beruházások, mint ahogy tegnap az egyik interpellációs válaszban megkaptuk. Soha nem gondoltunk, soha nem mondtunk olyat, hogy csak a gazdagok kiváltsága lenne a CSOK, azt mondtuk, hogy a felső középosztálytól fölfelé tud kedvezni jellemző módon. A 10 milliós kedvezménytömeget leginkább nyilván az tudja igénybe venni, aki nagy értékű ingatlan építésébe vágja a fejszéjét, vagy éppen új építésű ingatlant vásárol. Teljesen természetes, hogy nálunk, Óbudán a békásmegyeri panelházakban lakók jellemző módon nem tudják elérni ezt a 10 milliós kedvezménytömeget. Ez nem azt jele nti, hogy sajnálnánk azoktól, akik megkapják, hanem pontosan azt jelenti, amit mondunk, hogy a CSOK kedvezménytömegével nagyságrendileg megegyező vagy annál alacsonyabb összegből, amely tartalék elérhető a költségvetésben, egy átfogó országos bérlakásépíté si programot lehetne kreálni mindenféle akadály nélkül oly módon, hogy az idefektetett költségvetési forintok maximálisan visszahoznák saját magukat, két kormányzati cikluson belül biztos, de egy jó részük már egy cikluson belül is. S azt is látjuk, hogy r endszerben kéne gondolkodni, ezért örülök, hogy az előterjesztő részéről is elhangzott néhány idevágó szakmai javaslat. Az áfacsökkentések tekintetében nagyon örülünk annak, hogy 5 százalékos szintre került le egy bizonyos szegmensben az áfa értéke, de ez megint csak az új építésű lakások esetében kedvező. Nagyon nehéz ilyenkor nem idegondolni Garancsi úr különböző ingatlanos cégeit, vagy nagyon nehéz lenne nem gondolnom óbudai lakosként a Rómaipartra, az ott építendő mobilgát tervezetére, ahol amúgy válto ztatási tilalmat rendeltek el, de ezt átmenetileg mégis feloldották, hogy engedélyt adjanak az önök egyik jó barátjához közel álló ingatlanos cég számára egy építkezésre, aztán újra elrendelték a változtatási tilalmat, ahogy ezt az engedélyt ki tudták adni . Tehát azt látjuk, hogy a jó barátok, jó ismerősök, strómanok tulajdonképpen mindenhol megjelennek, legyen szó ingatlanfejlesztésekről, legyen szó dohánykoncesszióról, legyen szó magyar földről. Tehát önök a jó barátaikon keresztül mindenhol ott vannak, í gy nagyon nehéz jóhiszeműen hozzáállni ehhez a törvényjavaslathoz, bár megpróbálok mindenképpen. Még egy kérést is tolmácsolnék önök felé, ez pedig az, hogy ingatlanfejlesztések, otthonteremtés, bérlakásprogram és egyebek tekintetében a NOKot mint olyat n e tessenek vívmányként emlegetni, hiszen a NOK nem egy lakástakarékszisztéma. Hatalmas félreértés van ekörül. Tulajdonképpen egy kormányzati legalizált pilótajátékot vezettek keresztül a rendszeren, egy olyan fogyasztói csoport típusú intézményt, amelyhez hasonlót önök teljesen jogosan a mi támogatásunkkal gyakorlatilag betiltottak, pontosabban: hozzám az állt volna közelebb, ha a fogyasztói csoportokat betiltjuk, ahogy vannak. Önök odáig jutottak el, hogy újak létesítését nem engedélyezték. Egy dolgot vis zont megtettek: fogyasztói csoportokat menedzselő cégek számára tették lehetővé Rogán Antalék állami pilótajátékát. Ez lett a NOK, ahol tulajdonképpen egy lakáslottószerűség keretein belül az érintett csoporttagok befektetéseiből kívánnak ingatlanokat vás árolni. Ez igen messze áll a lakástakarék klasszikus fogalmától, az én álláspontom szerint mindenképpen. Azt látjuk, hogy ha Magyarország, a magyar nemzetgazdaság arra képes, hogy egy államilag legalizált pilótajátékot hozzon be a rendszerbe, az önmagában szánalmas, de erre hivatkozni mint otthonteremtési vívmányra, ez egészen elképesztő, főleg majdnem nyolcévnyi kormányzás után. Az elmúlt nyolc év tekintetében sokkal többet kellene tudni felmutatni otthonteremtési téren.
