Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 27. hétfő (261. szám) - Dr. Hoffmann Rózsa (KDNP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Határtalanul program - az összetartozás egyik alapja” címmel - ELNÖK: - SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
2198 Mindannyiunk közös érdeke, hogy ezek a kezdeményezések megvalósulhassanak. Magam mint kereszténydemokrata képviselő, úgy látom, hogy a FideszKDNPkormány és az országgyűlési képviselőink számá ra fontos, hogy a kettős állampolgárság mellett a személyes élményeken alapuló kapcsolat legyen az összetartozás alapja. A kormány ehhez ad segítséget pályázati támogatás formájában, amelyből elszámolható az utazás, a szállásköltség, az étkezés, a napidíj, a projektvezetők tiszteletdíja vagy éppen a múzeumi belépők költsége. A program céljaival teljes mértékben azonosulva kérdezem, tisztelt államtitkár úr, hogy melyek a programmal és a pályáztatással kapcsolatos eddigi tapasztalatok, és mekkora összeget for dít a kormány ebben az évben ennek a sikeres programnak a folytatására. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Az interpellációra Soltész Miklós államtitkár úr vála szol. Öné a szó, államtitkár úr. SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Asszony! Valóban, a nemzetegyesítés és a nemzetépítés sok lépése történt meg az elmúlt évek során, nyilván nagyon fontos a külhoni magyar iskolák, magyar egyházak, illetve a kultúra támogatása. De a nemzetegyesítés része a Határtalanul!program elindítása és kiterjesztése is. Nem volt ez mindig így, nem is gondolta mindig ezt minden kormány, hogy ilyen lépéseket kell tenni az elszakított területeken élő magyarság irányába. Gondoljunk csak vissza a 2004. december 5i népszavazásra, amelynek sajnos szomorú évfordulója lesz hamarosan, amikor is Gyurcsány Ferenc irigységre alapozva még jobban szé t akarta szakítani a nemzetrészeket. És sajnos most is vannak az Országgyűlésben olyan képviselők, akik ebben tevőlegesen is részt vettek. Ugyanúgy nem volt mindig így, amikor 2010ben az ön által is említett, egyébként nagyon fontos döntést hoztunk, a ket tős állampolgárságról szavaztunk. A jelenlegi ciklusban is vannak olyan képviselők, akik nemmel szavaztak: Gyurcsány Ferenc, valamint, mondjuk, Szanyi Tibor és Molnár Csaba, akik most az Európai Parlamentben nem a magyarság egyesítésével, hanem más idegene k behozatalával foglalkoznak az Európai Parlamentben, a Sorosterv végrehajtásával. Tartózkodott egyébként annak idején Oláh Lajos, Szabó Timea, és azt kell mondani, hogy külön szégyen volt annak idején az akkor még magát radikálisnak mondó párt viselkedés e is. Hiszen Vona Gábor, Gyöngyösi Márton és Z. Kárpát Dániel nem is vettek részt a szavazáson, mert úgy gondolták, nem fontos nekik mindaz, amit a nemzet gondol. Hallom, hogy kiabál máris Szávay István. Szávay Istvánnak csak annyit szeretnék mondani, hogy az ön Facebookoldalán a következő jelent meg a párt szolnoki elnökétől, SzotyoriLázár Zoltántól. „Az erdélyi magyarság nagyobb része az északamerikai indiánokhoz hasonlóan megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt. Bármennyire is keserű kimondani - mondta a jobbikos pártvezető , nem érdemelték meg. Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlandóság.” Majd amikor az erdélyiek bocsánatkérésre szólították föl a jobbikos szoln oki pártelnököt, a következőt mondta: „Maguk odaát nem szent tehenek, akiket nem lehet kritizálni, hanem sajnos egy elbutulásra fokozottan hajlamos massza.” - nyilatkozta ezt a Jobbik egyik vezetője. (Balla György: Vona Gábor keresztfia.) Azért volt fontos talán erről is kicsit beszélni, mert az a sok tízezer gyermek és fiatal, 7. osztályosok vagy pedig a cserediákprogramban a 9. osztályos gimnazisták, szakiskolások, akik valóban az elmúlt évek során közel 200 ezren jutottak el a határon túlra, a Felvidékre vagy a Vajdaságba, a Délvidékre, Partiumba vagy Kárpátaljára, hála istennek, már nem ezt a szemléletet vallják, mint amit a parlamenti ellenzék vall. Ők, hála istennek, azt tapasztalják meg, hogy az ott élő magyarokért érdemes mindent megtenni, és megdöbb ennek egyébként sokszor ők maguk is azon, hogy az 500, 600 vagy 1000 kilométeres
