Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 20. hétfő (260. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
2153 ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyan csak listán kerültem az Országgyűlésbe, ennek ellenére mégis igyekszem választókerületem, Dél- és BelsőSom ogy érdekeit itt határozottan képviselni, és a problémákat, amelyekkel ott szembesülünk, elővezetni kormánypárti képviselőtársaim számára. Aprófalvas vidéken lakom, a körzet 77 települése közül 55ben a lakosságszám nem éri el az ezer főt, úgyhogy talán ne m csoda, hogy parlamenti pályafutásom első két kérdése is ezzel a tematikával volt kapcsolatos. Így az év vége, illetve a közelgő ciklus vége talán alkalmat kínál nekünk arra, hogy megmutassam, fölvillantsam azt, mi is volt az, amiről itt beszéltem, sajnos falra hányt borsó eredményességével. Mi volt az első két kérdés? Azt firtattam, hogy miért tűri a kormány, hogy DélSomogy falvait külföldi érdekeltségű, profitéhes agrároligarchák pusztítsák, és mikor lesz már összefogás az élhető vidékért, a magyar megm aradásért, hogy a nyomorba fulladt, elöregedő települések helyett végre önfenntartó falvak, a munkanélküliség előli elvándorlás helyett pedig gyarapodó, szülőföldjén maradó lakosság jellemezhesse a magyar vidéket és így benne DélSomogyot is. „Süllyedő Atl antisz - Somogyország a neved?” című kérdésemben arra szerettem volna érdemi választ kapni, hogy miért nem tesznek semmit a nagyszámú és egyre csak pusztuló kistelepülési ingatlanállomány megmentéséért. „Somogyország felszámolja magá t, avagy Somogy megye népesedési katasztrófája” című, hétrészes felszólalássorozatomban a demográfiai vészharangot kongattam, hiszen térségünk országos átlagot is messze meghaladó elnéptelenedése fokozott segítségért kiált. „Lesze még valaha Barcs a Dráva fővárosa, avagy mit tesz a kormány DélSomogy rohamos pusztulásának megállítása érdekében?” - kérdeztem a rettenetes infrastrukturális elmaradásunk okán. S az „Élve eltemetve’ című napirend utánimban is a nagyszámú zsáktelepülés népességmegtartó erejének csekélységére, a világból való kirekesztettségérzetük jogosságára hívtam fel a döntéshozók figyelmét. S hasonló témája volt „A vidék Magyarországa élni akar, de mi lesz a mellékvonalakkal? Lassan kivéreztetik a szárnyvonalakat?”, továbbá „A kormány a harct éri sebészet logikáját követve menthetetlennek ítéli a térséget, lemondott a déli periféria infrastrukturális fejlesztéséről?” és a „Háttal a vasút felé? Avagy néhány mondat a Somogy megyei mellékvonalak sanyarú helyzetéről” című felszólalásaimnak, valamin t „A kormány végleg leírta a DélDunántúl déli részeit?”, illetve a „Miért vertek egy újabb szöget a DélDunántúl déli perifériájának koporsójába?” című kérdéseimnek is. A közbiztonság ügyét érintve azt is bátorkodtam megkérdezni, hogy hány áldozata lesz m ég a megyében az emberbőrbe bújt öregező sakáloknak, és az egyik, házról házra széthordott, utcáról utcára lebontott falu kapcsán arra is kíváncsi voltam, hogy miként alakulhatnak ki ellenséges törzsi területek, avagy nogo zónák hazai módra, miért adja fe l a kormány a vidéki teleépülések egy részét. „Rekviem a halálra ítélt somogyi aprófalvakért”, aztán a „Pusztulás, délsomogyi falujárás” című napirend után sorozatomban hatszor villantottam fel az itteni magyar rögvalóságot abból a célból, hogy a propagan dára rácáfoló tények bemutatásával egy kis jóindulatú megértést csikarjak ki a kormánypárti nagyurak részéről ennek a jobb sorsra érdemes térségnek, amiből sajnos sem a hatalom, sem pedig a környék Döbrögijei részéről nem sok jut az itt élők számára, mint ahogyan azt az „Ami az állami földprivatizációs vitanapból kimaradt, avagy Koppány népéből puszták népe”, és a „Jelentés a gyarmatról” című összefoglalóimban vagy a hozzá köthető agrárcégek révén több ezer hektár délsomogyi földet uraló olasz divatmágnásn ak szóló felszólalásomban számokkal alátámasztva be is bizonyítottam. (15.00) Mert valahogyan mégiscsak meg kellene azt magyarázni, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy miért csinálnak saját hűbéreseikből vagy csókosaikból nagybirtokosokat, miközben a magyar vidék nagy részét cselédsorba taszítják. Én és a Jobbik hiszünk a vidéki magyar emberekben, hiszek a délsomogyi, a belsősomogyi emberekben. Arra kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy tegyenek önök is így a korm ánypárti
