Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 15. szerda (258. szám) - Egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1997 Érdemes szem előtt tartani az iparban zajló folyamatokat, az építőiparban zajló folyamatokat, hogy milyen időről időre történő defenzívák, csökkenések jellemzik az önök által emlegetett óriási gazdasági fellendülés melletti folyamatokat. A másik dolog, amire ki szeretnék térni, megint csak nem elmélyülten, csak néhány gondolati jelzéssel: a hiányszakmák. A hiányszakmák vonatkozásában még az önök kormányz ását megelőzően voltak nemcsak kezdeményezések és kísérletek, hanem kézzelfogható támogatási rendszerek, amelyek pont azért alakultak ki, hogy azokon a területeken, ahol hiányszakmák vannak, már nemcsak a szakma elsajátítását követően legyenek bizonyos tám ogatási feltételrendszerek, hanem a képzés rendszerében is. Olyan ösztöndíjrendszereket hívtunk életre, amely gyakorlatilag abban az időszakban egy, mondjuk, nettó minimálbér nagyságrendű pénz elérését is jelenthette azok számára, akik ilyen szakmát érintő képzésben vettek részt és jó, nagyon jó teljesítményt, tanulmányi eredményt tanúsítottak. Ebből tovább kellene lépni, ezt tovább kellett volna építeni az elmúlt hét és fél esztendő alatt a vonatkozásban, hogy ne az alakuljon ki, ami sokkal rosszabb attól, mint ami volt nyolc évvel ezelőtt adott esetben, hogy ezek az emberek, pont a hiányszakma területét érintően, ne hagyják el az országot. Sajnos, egyértelműen tapasztalható, hogy mondjuk, a minősített hegesztők köre abszolút módon beletartozik ebbe a dolog ba, de az építőiparon belül rengeteg más szakma is. Mondtam a példát, ugye, a ház építésétől kezdve a kőművestől, a vasbetonszerelőn keresztül az ácsig, de közte is vannak a villanyszerelők, a központfűtésszerelők, a vízvezetékszerelők és még szakmák sok aságát tudom felsorakoztatni, amely tekintetében az elmúlt 7,58 esztendő viszonylatában nem pozitív, hanem negatív trendek, negatív tendenciák azok, amelyek visszaigazolódnak. Önök e vonatkozásban nem pluszos tételeket hívtak é letre, nem pozitív dolgokat tettek, hanem mindig valami olyanfajta intézkedéseket kívánnak foganatosítani, mint most, ennek a törvénytervezetnek a kapcsán is olvasható, ami formálisan olybá tűnhet, még azt sem mondom, hogy tűnik, olybá tűnhet, mintha pozit ív eredményekre vezetne. A másik oldalról nézve pedig nincs igazából kézzelfogható foganatja a történetnek. Ebben vastagon benne van az, amit én is mondtam, más képviselőtársaim is megerősítették, kiegészítették, hogy az alapképzés viszonylatában olyan hib ákat követtek el az elmúlt 7,58 esztendőben, ami a szakképzés bizonyos értelmű ellehetetlenülését is magában hordozza. Nem akarom a számolás, írás, olvasás, értő olvasás kérdésköréhez nyúlni, de azt mindenképpen szeretném mondani, hogy akkor, ha ezen pere mfeltételek kielégülése, ezek megvalósulása nem tud megtörténni, akkor nyilván a szakképzés rendszerébe belépők vagy belépni szándékozók, vagy az őket várók csak folyamatos csalatkozással tudnak egymásra tekinteni. A másik része a történetnek pedig az, min t ahogy mondtam, 2017et írunk. 2017ben azt elképzelni, ami ennek a törvénytervezetnek a passzusai között fellelhető, hogy mondjuk, a felnőttképzés rendszerén belül egy maximum 30 órás futamidejű képzés keretei között - ezt nem is nevezném képzésnek, már megbocsásson, államtitkár úr - hívunk életre olyan sajátosságokat, amelyek a munkaerőpiacon esélyt adnak bárkinek az elhelyezkedésére vonatkozóan, ezt meg cinikusnak tartom. Egyszerűen azért, merthogy a készségek szélesítése nélkül, mint ahogy az előbb Mes terházy Attila képviselőtársam mondta, gyakorlatilag a ma széles körű elvárással bíró munkaerőpiacon az elhelyezkedés is, a megmaradás is nagyon nehezen képzelhető el. Ugye, az államnak kellene gondoskodni szociális értelemben vetten azokról, akik mondjuk, a munkavégzés tekintetében hátrébb szorulnak. E tekintetben sem jeleskednek, mert magukra arányaiban többet költenek, mint egyébként a szociális típusú költségek vonatkozásában. Ezt mutatja a 2010. és a 2016. évi költségvetés arányosítása e tekintetben. D e önöktől ez elvárható lenne. A munkaadótól, a foglalkoztatótól ez kevésbé elvárható, mert egy foglalkoztató „nem szociális jóléti intézményként” funkcionál, hanem profitot akar termelni. Egy profitot termelni akaró munkaadó,
