Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. november 15. szerda (258. szám) - A hazatérés falvairól szóló határozati javasat általános vitája - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
1926 Elképesztő érzés volt egyik frakcióülésünk alkalmával, éppen amikor Salgótarjá nban voltunk, felmenni Somoskő várába és belegondolni abba, hogy mily iszonyat volt, hogy ezt a várat is elcsatolták Magyarországtól. Azt a várat, ahol egyébként Losonci Anna élt, az a Losonci Anna, akihez a XVI. század végén Balassi Bálint a Júliaverseke t írta. És ha ezekkel szembesül az ember, akkor mindenkinek, akibe csak egy cseppnyi magyar érzés is szorult, ökölbe kell hogy szoruljon a keze. Nagyon szépen köszönjük azoknak a magyarság iránt elkötelezett embereknek az évtizedekkel vagy majd’ egy évszáz addal ezelőtti tettét, amellyel visszaszerezték Magyarország számára ezt a két települést, megmentették az ott élőket a kisebbségi létbe való szorulástól. Ezért a Jobbik támogatni fogja ezt a határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik so raiból.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Több normál szót kérő felszólaló áll még előttünk. Természetesen minden ilyen és hasonló határozati javaslat vagy téma megengedi a legszélesebb történelmi összefüggések fe lemlegetését a XVI. századtól a XX. századig. De házszabályból adódó kötelezettségem, hogy felhívjam a figyelmüket, hogy most a hazatérés falvairól szóló határozati javaslat általános vitája történik a lezárásig. Ennek szellemében adom meg a szót TuriKová cs Béla képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon! DR. TURIKOVÁCS BÉLA ( Fidesz ): Köszönöm a szót, elnök úr. Őszintén azt reméltem, hogy ma egy emelkedett hangulatban lesz szó erről a határozati javaslatról, és azt gondolom, hogy képviselőtárs aim közül frakciótársaim ebben a hangnemben szólaltak meg. Meggyőződésem ugyanis, hogy Deák Ferencnek az az örök érvényű mondása, amely az erő és hatalomról szól, és hogy az erő és hatalom, amit elvesz, hogyan és miként reparálható, az ma még inkább igaz, mint akkor. Erő és hatalommal szemben nem az erő és hatalom, nem is az erőszak, hanem sokkal inkább a jog, a tisztesség és a kölcsönös megbékélés hozhat olyan megoldást, amely megoldás minden népnek itt, KözépEurópában hosszú távon is otthont és biztonság ot adhat. Én erre látom igazán példának abban a rendkívüli nehéz időszakban, az 1920as években ezt az eseményt, amelyet ma itt megörökíteni kívánunk. Meggyőződésem ugyanis, hogy ebben a középeurópai térségben olyan megoldások, amelyek egymással szembeni e rőszak vagy éppen gyűlölködés alapján alakulnak ki, soha semmiféle tartós megbékélést nem fognak hozni. És ez a fajta megbékélés az én szilárd meggyőződésem szerint nemcsak a határainkon kívül szükséges, de a határainkon belül is. Az a fajta nemzettudat, a melyhez én számítom magam, és lehet, hogy túlzott önbizalommal, mégis úgy gondolom, hogy amiért életemnek nagy részét kitöltöttem, 1956ot is beleértve, az nem arról szólt, hogy erőszakkal lépjünk fel szomszédos népekkel szemben, hanem arról szólt, hogy ez ekkel a népekkel meg kell találnunk azt az összhangot, amely az ott élő magyarság számára is az életlehetőséget nem 10 évre, nem 20 évre, hanem akár ezer évre is biztosíthatja. Miért kell ezt? Azért, tisztelt hölgyeim és uraim, éppen ami itt elhangzott, me rt egymásért teljes körű felelősséggel tartozunk. Ezért nem tartom hiábavalónak azt, ami itt ebben az indokolásban megjelent. Nem tartom hiábavalónak azt, hogy igen, Magyarországnak arra kell törekednie, hogy most, amikor kimondhatjuk, erősebbek vagyunk, m int valaha, most, amikor nagyobb súlyunk és szavunk van Európában és a világban, mint valaha, most ezt az erőt és súlyt ne valamiféle jogtalan vagy éppenséggel történelmileg nagyon is jogos előnyök kivívására használjuk, hanem a megbékélésre tudjuk felhasz nálni. Csak az erős adhat békét, a gyenge csak követel. A gyenge csak erőszakkal kíván fellépni, és rendszerint el is bukik. De azt gondolom, hogy az erő, az az erő, amely egy nemzet egységében, egy nemzet egységes tudatában jelenik meg, az legyőzhetetlen. Ez hosszú távon megmarad, és ezért hiszek abban, hogy ennek a mai napnak egy igazi értelme van, túl azon, hogy igen, méltóképpen
