Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. szeptember 18. hétfő (238. szám) - Napirend utáni felszólaló: - DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik):
130 is teljesen vállalható, és a határértéknek megfelelő legyen. Erre a magyar állam nem kevés támogatást kapott, hogy megvalósítsa, és az uniós szabályoknak megfelelően az ivóvíznek az arzénszintjét csökkentse. Jel lemzően olyan területeken kellett végrehajtani ezeket az ivóvízminőségfejlesztő beruházásokat, mint a DélAlföldön, ÉszakAlföldön vagy például a DélDunántúlon vagy BorsodAbaújZemplén megye bizonyos részein. Nem kevés európai uniós pénzt felhasználva v alósultak meg ezek a beruházások, amelyektől azt várta joggal a lakosság, hogy az ivóvíz minősége csak javulni fog, egyrészt olyan tekintetben, amit ők érzékelni nem tudtak, azaz az arzénszint kimutatásában egy számottevő csökkenés lesz. Ez természetesen f ogyasztásnál nem jelentkezik minőségi érzékelhető módon, azonban azon túl, hogy az ivóvíz egy nagyon rövid időre sikeresen lecsökkent arzéntartalmában, felléptek valószínűleg technológiai problémák és kivitelezési problémák miatt azok a nem várt mellékhatá sok, hogy sok helyen a víz ihatatlanná vált, vasas és egyéb elszíneződések kerültek bele. Egyrészt szagában, illatában, állagában, ránézésre, színére szinte egyszerre majdnem minden településen ihatatlanná váltak a vizek. És nagyobb részt a beruházásoknak egy jó százalékában szinte minden településen ugyanazokat a problémákat észlelték, ami, mint utólag kiderült, egy technológiai probléma miatt volt, hiszen maguk a kedvezményezettek egy olyan technológiát választottak ki a fejlesztés megvalósítására, amely - mint utólag kiderült - nemhogy jobbá tette a vizüket, hanem még a korábbinál megszokotthoz képest is sokkal rosszabb állapotúak lettek ezek az ivóvizek. Itt tehát jogosan felmerült a kérdés, és a választókerületemben több település is, de legjobban talán Tiszagyenda, egy meglehetősen kis község, ennek ellenére egy komoly problémával nézett szembe, lényegében félévnyi működés után ihatatlanná vált az ő vizük. Teljes egészében olyan üledékeket tartalmazott, olyan üledékekben kioldódott anyagok voltak benne, amely nemcsak, hogy egyébként a színét, hanem a víznek a szagát, az ízét is teljesen elrontotta, és egyébként befolyásolta az összes vízzel működő berendezésüket is. Összességében közel 300 millió forintba került tehát ez a beruházás, és amikor írá sbeli kérdésemben rákérdeztem a problémára, és hogy ezt miként lehet megoldani, sajnos a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól sokkal inkább lekezelő és félrevezető választ sikerült kapni. Azonban a helyi emberek nem felejtik el, hogy mi is történt ott, őket nem lehet könnyen megvezetni egy félvállról adott válasszal. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a beruházás, amivel védeni kívánják a hibákat, nem valósak és egy rosszul megtervezett, egy rosszul kivitelezett beruházás lett, amelynek eredménye a z, hogy jelenleg a faluban mindenki bubis vagy egyébként szénsavmentes ásványvizet kénytelen venni, akár még a fürdéshez is ilyeneket kénytelenek használni, vagy egyébként megvárják azt az önkormányzat számára egyébként nagyon rossz helyzetet, hogy lajtos kocsiból vagy valami másból biztosítsák számukra a vizet. Nem elég, hogy valakinek az otthonában ilyen van, tisztelt képviselőtársaim, gondoljanak bele, milyen lehet egy közintézményben, milyen lehet egy óvodában, milyen lehet az iskolában, vagy ne adj’ is ten, milyen lehet ezeknek a konyháján élni és a konyháján dolgozni ezekből a csapvizekből. Nem is csoda, az egész településen, amikor ott voltam, szinte mindenki halomszámra hordta az ásványvizet, és most már ez nem egy újdonság, ez egy több éve így lévő p robléma. A helyi lakosok, az önkormányzat folyamatosan kereste a megoldási lehetőséget, és a monstrummá duzzasztott regionális vízművekről és a minisztériumról, ÁNTSZről folyamatosan pattantak vissza. Kétségkívül megállapítható tehát, hogy az állam, a kor mány nem is gondolkozik úgy, hogy ezt a problémát megoldja. Márpedig le kell szögezni, ez nem maradhat így, ez nem maradhat így Tiszagyendán, ez nem maradhat így Nagyivánon, ez nem maradhat így egyébként déldunántúli településeken. Nemcsak a Nagykunságban , hanem országszerte küzdenek ezzel a problémával, legyen szó akár Békés megyéről, Baranyáról vagy JászNagykunSzolnok megyéről. Éppen ezért azt tartom a helyes megoldásnak, és erre hívom fel a tisztelt kormánynak és az Országgyűlésnek is a figyelmét, hog y most, amíg lehetőség van, vizsgáljuk felül ezeket a
