Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 31. kedd (252. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1282 A KDNP természetesen támogatja ezt a törvényjavaslatot, és ezt kérjük a többi frakciótól is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Szászfalvi László képviselő úr. Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja nevében fog szólni. Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy a Jobbik támogatja a kilakoltatási moratórium bármilyen irányú kiterjesztését, tehát ebben ne legyen vita köztünk. Ugyana kkor elképeszt kormánypárti képviselőtársaim arcátlansága az indoklás tekintetében. Hiszen gyáva a kormány, és egy messzemenőkig gyáva javaslatról van szó. (10.30) Az, hogy önök ezt megpróbálják megideologizálni, egészen elképesztő. Nemcsak azért gyáva a k ormány, mert a mi frakciónk számára is összesen tíz percet biztosít arra, hogy bármilyen irányban indokoljuk vagy megpróbáljuk kiterjeszteni ezt a javaslatot, de azért is, mert a saját szociális érzékenységét bizonygatja, miközben az utóbbi években, Szászf alvi képviselőtársam, minden áldott évben kértük a kilakoltatási moratórium kiterjesztését, korábban történő meghirdetését. Önök hol voltak?! Olyan szép csendben ültek a kormányzati padsorokban a kétharmados többséggel az idő nagy részében, mint annak a re ndje, és eszük ágában sem volt kiterjeszteni a moratóriumot, önök szociálisan érzéketlenek voltak. Önök ezzel hozzájárultak családok százainak a kilakoltatásához. Legalább ne játsszák meg magukat! A helyzet az, hogy miközben minden eddigi évben elutasított ák a kilakoltatási moratórium kiterjesztésére vonatkozó javaslatainkat, most eltolják a probléma megoldását. Ami a gyávaság második faktora, az az, hogy az előterjesztő feláll és arról beszél, hogy majd a választások után ők egy bátor és radikális egyfordu lós javaslattal állnak elő. Hát, miért nem most? Miért nem teszik le ezt a nagyon bátor javaslatukat férfi módjára most az asztalra, ha valóban rendezni szeretnék a hitelkárosultak helyzetét? Megmondom, ez mivel járna. Sérelmeket kell okozni az érintett ke reskedelmi bankoknak, igen. Bár ezek az én értelmezésem szerint nem sérelmek, hanem az igazság helyreállítása tekintetében visszavesszük a tulajdonosok pénzét, az eredeti tulajdonos pénzét visszavesszük azoktól, akik a kormány legalizált megoldásainak hála - és itt a hála idézőjelben értendő - elvonták ezeket a pénzeket, mégpedig indokolatlanul. De attól, hogy önök a választások utánra tolják a rendrakást, továbbra is 140 ezer fölötti - helyesen hangzott el - azoknak a száma, akik akut veszélyben vannak, és tízezres nagyságrend az, akit a kilakoltatás réme fenyeget. Megmondom, hogy mi a valóság az én forgatókönyvem szerint, aztán tessék megcáfolni vagy reagálni rá. A kormányzat a választások előtt egyszerűen nem mer szembemenni a Bankszövetséggel, nem mer sz embemenni az érintett kereskedelmi bankokkal, hiszen lepaktált velük, mint ahogy 2015 februárjában lepaktáltak az EBRDvel is, ezt önök jelentették be saját maguk, tehát nem én találtam ki. A helyzet az, hogy olyan vállalásokat tettek, hogy a károsultak kö nnyebb helyzetbe hozása érdekében semmilyen pénzügyi sérelmet nem okoznak az érintett bankoknak. Na, ezért akarják önök most egy homályban tartott, abszolút ismeretlen terv lebegtetésével a választások utánra tolni a rendrakást, mert nem mernek most férfi módjára lépni és nekikezdeni ennek, pedig mi támogatnánk önöket. Egy szó nélkül beállnánk abba a sorba, akik támogatásukról biztosítanák a kormányt akkor is, ha a saját javaslatainkat nyúlják le és nyújtják be a saját nevük alatt. Én akkor is igennel fogok ezekre szavazni. Csak szeretném, ha már megtennék végre. A későbbi radikális beavatkozást nagyon várjuk, de úgy gondolom, hogy a választások után ennek hatásfoka lé nyegesen alacsonyabb lesz, mint amilyen most lehetne. Én is nagyon kérem, ne hivatkozzanak a magáncsődre! Az gyakorlatilag a magyar jogalkotás egyik katasztrófájaként értelmezhető. Az a kicsivel több mint ezer szerződéskötés végveszélyben lévő emberek rész éről, ez a
