Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 31. kedd (252. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1275 DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön is a Reformáció Emlékbizottságra utalt a beszéde vé gén, amely több prioritást is megfogalmazott az idei esztendővel kapcsolatban. Az elsődleges, hogy megismertesse a bizottság a fiatalokkal a reformáció gazdagságát, a reformáció máig hangzó üzenetét és hatását; az egész társadalom számára bemutassa a prote stantizmus jelentőségét a történelemben; segítse az egyházak közös, hiteles fellépését és tanúságtételét - nagyon sok ökomenikus rendezvény is megvalósul a reformáció emlékéve keretében ; a protestáns etika bemutatásával segítse a megújulást a hivatásban, a családban és a gazdasági életben egyaránt; valamint a teljes Kárpátmedencei magyarság számára összetartó erőt jelentő hit és azon belül a protestantizmus mindenki számára megismerhető legyen. Ezek voltak a főbb célkitűzések. Ehhez számtalan pályázati k iírás futott évről évre, hiszen itt már 2015 óta tartottak az előkészületek: fotópályázat, képzőművészeti pályázat, szlogenpályázat, programpályázat egyaránt egyházjogi személyeknek, nem egyházjogi személyeknek, határon belül, határon túl, konferenciaszerv ezési pályázatok, kutatási, könyvkiadási vagy kortárs kreatív pályázatok egyaránt futottak, amelyeknek már az előző években eredményei is születtek és bemutatásra is kerültek. Fontos az országos reformáció műveltségi versenyt is megemlíteni, amelyen 1500 d iák vett részt 130 iskolából 300 csapattal. Elindult a mozgó reformációkiállítás, amely valóban mozog, hiszen egy csuklós buszban lehet megtekinteni, így járja az országot. Bízunk benne, hogy minél több településre eljut. Protestáns iskolatörténeti vándork iállításra is sor került, amely már tavaly ősszel elindult Rejtőzködő kincsek címmel. Az egyes iskolák bemutathatják intézményük jeles eseményeit, neves diákokat, életútjukat, protestáns értékeiket. Van falujáró színház, van Reformáció 500 filmnapok, amely az Uránia Nemzeti Filmszínházban valósult meg, és olyan filmeket tűzött napirendre, amelyek az 500 évvel ezelőtti eseményekre hívják fel a figyelmet. Mert ami 500 éve történt, az valóban történelemalakító lett, világméretű változást indított el mind világ szerte, mind Magyarországon. A magyar közösség számára a magyar nyelv és a magyar kultúra gazdagodását sok esetben elősegítette. Luther tételei pedig mind a mindennapokra, mind a gazdálkodásra, a családi életre, a közösségi életre, munkára, hivatásra, kult úrára egyaránt óriási befolyást gyakoroltak az elmúlt 500 évben. Valószínűleg nem is tudnánk elképzelni a világot, hogy milyen lenne, ha ez nem történt volna meg. Magyarországon megjelentek a szentírásfordítások, ez nemcsak a hitet tudta elmélyíteni, hanem a magyar nyomdászatot is fellendítette, segítséget nyújtott a helyesírás egységesítéséhez Magyarországon. Kollégiumok jöttek létre, amelyek közül a leghíresebbek: a debreceni, a sárospataki és a pápai, és ezek a kultúra szempontjából szellemi központként is nagy virágzásnak indultak. A reformátorok munkássága a teológián kívül a művelődés, a politika, a gazdaság, a zene és a jog területén is teljes mértékben kézzelfogható, főleg azért, mert a török uralom idején a magyar nyelvű istentiszteletek, a magyar n yelvű bibliafordítások még inkább fontosak voltak, és a nyelv és így a magyar nemzet fennmaradásában fontos szerepet játszottak nyomdákkal, iskolákkal egyaránt. Nyilván az elmúlt 500 év nem mentes a hitvitáktól, háborúktól, komoly sérelmektől, amelyeket ka tolikusok, protestánsok egyaránt egymásnak okoztak, de azt hiszem, hogy az elmúlt években, évtizedekben számtalan olyan gesztus született, amely a kölcsönös bocsánatkérés jegyében azt követeli meg tőlünk, hogy minél jobbá váljunk. Én csak a gimnáziumi hitt antanáromnak tudom a példáját elmondani, aki maga úgy szemléltette nekünk az ökumenét, hogy van a katolikus egyház, vannak a protestáns egyházak, és ha mindnyájan közelítünk Krisztus egyházához, akkor előbbutóbb megszűnik a különbség az egyházak között, é s a világot is jobbá tesszük. Ferenc pápa sem beszélt másról, mint a közös megújulásról; ma már nem a szétválás vagy a különbségek keresése a fontos, hanem az, hogy miként lehet mindegyik egyháznak olyan kisugárzása, amely mind az örömhírt, az evangéliumot tudja közvetíteni, mind pedig hazánk javára tud szolgálni. Ez a közös megújulás, ez az újrakezdés, újbólújból a gyökerekhez való visszatérés az,
