Országgyűlési Napló - 2017. évi őszi ülésszak
2017. október 30. hétfő (251. szám) - Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mikor látják már be, hogy a szegénységben élőkön is segíteni kellene? Vajon a saját felmérésüknek hinni fognak végre?” címmel - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
1195 Tehát az a javaslat helyi szintről a kormányzat irányába, hogy az innováció, a szolgáltatás minőségének javítása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az az ú t, amely tudja versenyképesség szempontjából javítani Magyarország pozícióját. A válaszát köszönettel elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mint hallhattuk, a képviselő úr elfogadta az államtitkári válas zt. Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Mikor látják már be, hogy a szegénységben élőkön is segíteni kellene? Vajon a saját felmérésüknek hinni fognak végre?” címmel Tiszt elt Országgyűlés! Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Mikor látják már be, hogy a szegénységben élőkön is segíteni kellene? Vajon a saját felmérésüknek hinni fognak végre?” címmel. Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonyé a szó. Parancsoljon! BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ ( MSZP ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Rétvári Bence egy napirend előtti felszólalásomra reagálva azzal gyanúsított meg, hogy egy nagyon üg yes trükkel éltem, miszerint nem 2010es adatokat vetettem össze a maival, hanem korábbiakat. Ez nem igaz, és az sem, hogy mindenben javulást látnánk. Az Eurostat és a KSH oldalán is elérhető adatok szerint 2010ben a lakosság 12,3 százaléka élt a szegénys égi küszöb alatt, ma ez a mutató 14,5 százalék. Ezen túl a szegénységi rés, tehát a szegénység mélységét jelző mutató minden korcsoportban emelkedett 2010 óta. Például hét évvel ezelőtt a 65 év feletti népesség esetében ez 11 százalék volt, ma már 15,3 szá zalék. És vajon mennyit számítana az, ha figyelembe vennénk azt a több százezer embert, aki elhagyta ezt az országot? Nagy részük feltehetően rontana a jövedelmi mutatókon, ha munkanélküliként itthon maradt volna. Nem én, hanem önök trükköznek, államtitkár úr. A szakemberek azt mondják, sosem éreztek még ennyire éles különbséget a jogszabályok mozgásterében változó statisztikai adatok és a valós helyzet között. Önök trükköznek akkor is, amikor a rászoruló gyermekek szünidei étkeztetésénél másokat tartanak r ászorulónak év közben, mint szünetben. Önök trükköznek akkor, amikor a létminimumszámítást megszüntetik, nehogy kiderüljön, hogy még mindig több millióan élnek a létminimum alatt. De ha nekem nem hisznek, talán egy kormányközeli felmérésnek hinni fognak: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államkutatási és Fejlesztési Intézetében készült a „Jó Állam” című jelentés mellékleteként egy véleményfelmérés. Eszerint a magyar lakosság 63 százalékának annyi tartaléka sincsen, hogy egy hónapig fenn tudja tartani mostani életszínvonalát, ha megszűnnének a rendszeres bevételei. A mindenkihez elérő családi pótlékot a válaszadók majdnem 60 százaléka kevesli, a kismamák munkába való visszatérésének segítését több mint 43 százalék kevesli úgy, hogy akiket nem érintenek ezek a támogatások, nagy százalékban nem válaszoltak. Minél több gyermek él egy családban, a szülők annál kritikusabban válaszoltak a kérdésekre. Hasonló elégedetlenség olvasható ki a szociális ellátórendszerről alkotott vélemények adatsorából is. A segélyek össz egét 63 százalék kevesli. Több mint 62 százalék szerint még két
