Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
989 Ahogy az már elhangzott, Oettinger biztos nemrégiben azt nyilatkozta, hogy annak a pénznek a n agy része, amelyet az Európai Unió Lengyelországnak ad, visszaáramlik Németországba. Egy német felmérés szerint az építőipari beruházások területén ez a visszaáramlás 80 százalék. A lengyelek úgy költik el a pénzt, hogy megrendelésekkel látják el a német i part, német gépeket, kamionokat vesznek. Így tehát a nettó befizető tagállamok, mint például Németország, érdekeltek a strukturális és kohéziós támogatásokban. Gazdasági perspektívából nézve Németország nem nettó befizető, hanem nettó haszonélvező. Az Euró pai Unió gazdasági közösségének is alapvető érdeke volt a keletközépeurópai és a balti régió felzárkóztatása, a gazdasági, piaci előnyök kiaknázása. Így én is azt gondolom, ahogy már többen elmondták ezt a mai vitában, hogy közös érdeke az Európai Uniónak a kohéziós fejlesztések fenntartása a jövőben is. (18.00) Szilágyi képviselő úrnak a felszólalására szeretnék reagálni. Nem tudom pontosan, hogy mi volt a kérdés akkor miniszter úrhoz, viszont az biztos, hogy a mai adatok szerint 4703 támogatási döntéssel rendelkező projekt van, tehát ez már megítélt támogatást jelent, de ez nem összetévesztendő azokkal, amelyeknek már támogatási szerződése is van, az ugyanis 4431. Tehát itt van körülbelül 270280 olyan projekt, amelynek már van ugyan pozitív döntése, de m ég nem rendelkezik támogatási szerződéssel. Lehet, hogy ebből adódott a számkülönbség. Ami pedig a 272es jogszabálymódosítást, gyakori jogszabálymódosítást illeti, én azt gondolom, hogy mi arra törekszünk, hogy a fejlesztéspolitika, illetve tulajdonképp en az egész államigazgatás valamilyen módon egy úgymond szolgáltatás legyen. Ennek érdekében nagyon széles körű vitákat folytatunk, és széles körű szakmai egyeztetéseket folytatunk a tekintetben is, hogy például milyen pályázati felhívások jelennek meg. Ez ekre a szakmai vitákra meghívjuk az érdekelteket, az összes olyan érintettet megpróbáljuk felkarolni, akik valamilyen módon hozzájárulnak akár kedvezményezettként, akár végrehajtóként a pályázati pénzek lehívásához. A 272es jogszabály talán gyakorinak tűn ő módosítása éppen ezt indokolja, tulajdonképpen a gyakorlati élethez szeretnénk hozzáigazítani a jogszabályt. Tehát vannak olyan esetek, amelyekre nem voltunk egészen egyszerűen felkészülve, ezt lehet venni beismerésnek is, nyilván adódnak olyan rendszerb eli vagy eljárásbeli problémák, amelyekre reagálni szeretne az intézményrendszer, ezért módosítjuk a 272es jogszabályt. De én bízom benne, hogy ez nem okoz túl nagy problémát az államigazgatás, a végrehajtás szempontjából. Köszönöm szépen a lehetőséget. ( Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, államtitkár asszony. A következő hozzászóló Sallai Benedek képviselő úr, LMP. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdekl ődéssel hallgattam Lázár Jánosnak a felvezető szavait, és azzal kezdeném, hogy reagálnék néhány gondolatra. Összességében Lázár János miniszter úr csak egy kicsivel fiatalabb, mint én, tehát talán generációsan ő arról beszélt a felvezetésében, hogy a nagy eszme, a közös Európának a gondolata az az egység, amit Európa jelképez, és az az életszínvonal, amit Európa jelent. Ez azért fontos, mert a mi generációnk, akik a ’80as évek közepén, mondjuk, egyszer volt szerencséje a Mariahilfer Strassén megnézni a nag y áruházakat, vagy esetleg Bulgárián kívül eljutott egyszer NyugatEurópába, akkor mindenki azt gondolta a rendszerváltást követően, hogy a rendszerváltás azt az európai ígéretet fogja hozni a magyar társadalomnak, ami hasonló életminőséget, életszínvonala t jelent, mint amit NyugatEurópában tapasztalhatunk. 2004ben, az európai uniós csatlakozást követően, már jócskán a rendszerváltás után, valamilyen szinten egy kiégett társadalommal bekövetkezett ugyan a csatlakozás, és még mindig abban bí ztunk,
