Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
956 civil szer vezettől úgy megvonni a forrást, hogy egy közleményben először arrébb tolták 34 hónappal az elbírálást, utána pedig ezekhez a pályázati pénzekhez nem lehetett hozzájutni. Miközben ezeket hallgatjuk, meg hogy hibásak voltak a korábbi célok - egyébként a fi deszes képviselőtársainkkal közösen alakított regionális fejlesztési tanácsokban sikerült, általában egyébként nagy többséggel a fideszesek szavazatával ezeket az operatív programokat megszavazni , most már mindenkinek jobb az emlékezete, és most már kide rül, hogy ezek a pályázatok korábban, a 20072013as időszakban már nem is voltak annyira hatékonyak. Hát akkor miért önök vezették a tervezési bizottságot, és miért önök voltak azok, akik megszavazták? Na de most, most aztán vannak kiváló célok! Lesz üveg híd, annyi kastélyunk lesz ebben az országban felújítva, amennyit még soha nem látott a világ (Németh Szilárd István: Itt az ideje!) , hogy ez majd kié lesz, ki költözik bele, majd figyelemmel fogjuk kísérni. Egy álom kipukkant, olimpia nem lesz, hát akkor űrprogram meg űrközpont, ezekre van társadalmi igény, tisztelt képviselőtársaim. Ezt hallgattuk, ezt figyeltük, ezt mondta nekünk Bánki Erik képviselőtársunk, hogy hatékonyan kell elkölteni, méghozzá a társadalmi és a vállalkozói igényektől nem eltávolodva , a területi különbségek kiegyenlítődése érdekében. Na, ezek lesznek azok a vállalások - az űrközpont meg az űrkutatási központ, a kilátók, a kastélyok, a zenélő 67es út , amik egyébként ezt a társadalmi és vállalkozói igényt kiegyenlítenék. Én nem olyan régen végigmentem a 67es úton. Elég furcsa zenét ad most. Egyébként most már annak is örülnénk, ha aszfalt lenne rajta, ha nem zenél, szerintem már akkor is sokkal jobb lenne a 67es út, ami egy elég komoly fő közlekedési út, egy komoly turisztikai látvá nyosság, tudják, a Balaton irányba, DélMagyarország tekintetében. Szóval, mi úgy gondoljuk, amit most itt önök előadtak, pontosan azért csináltak abból egy termelési értekezletet, hogy ezekbe a vitákba ne kelljen belemenni. Én biztos vagyok benne, hogy mi nden fideszes képviselőtársamnál ott van a minisztérium főosztályán megírt anyag, mindenki el fogja mondani a saját területéhez tartozó százalékokat, el fogja mondani, hogy hány száz vállalkozás az, amelyik jól járt vele. (15.30) É n biztos vagyok benne, hogy szépen szét fogják szabdalni ezt a vitát, nehogy ebből egy olyan rendes, érdemi vita lehessen, hogy hogyan lehet Magyarországon megszüntetni azt, hogy ÉszakMagyarország és DélMagyarország ne legyen Magyarország szegényháza; ho gyan lehet felemelni ezeket a régiókat; hogyan lehet ezeknek a területeknek annyi pénzt és olyan gondolatot juttatni, amivel meg tudnak állni a lábukon, és nem pedig zsáktelepülésként, zsákutcaként kezelni akár DélnyugatMagyarországot, akár ÉszakkeletMag yarországot. Ezekre a kérdésekre önök nem akarnak válaszolni, mert nem is tudják rá a választ. Önöket egyetlenegy dolog érdekli: mennyi pénzt tudnak még leszívni az Európai Unióból, és abból mennyit tudnak a haveroknak kiadni. Én úgy gondolom, korábban vol t egy intézményrendszer, amit önök szétvertek. Azt az intézményrendszert nyilvánvalóan érte rengeteg jogos kritika is; érte sok jogtalan is, de biztos, hogy érte rengeteg jogos kritika is. Azt követően mintegy másfél évre megtorpant az európai uniós pénzek lehívása, csak azért, mert önök szétverték ezt a rendszert. Nem jelöltek ki új célokat, semmilyeneket sem jelöltek ki; csak azért, mert önök szétverték, meg kellett oda találni a megbízható kádereket, és utána pedig meg kellett találni azt, hogy merrefelé kanyarítsák a pénz útját azért, hogy azok járjanak jól, akikre önök is gondolnak. 5 százalék - most elment már a miniszter úr - jutott volna ezekhez a barátokhoz? Hát, ne nevettessék már ki magukat! Egyébként akkor mondjanak mellé egy abszolút számot is, legyenek kedvesek! Mondják meg, hogy az hány milliárd forint! Amire önök is úgy emlékeznek, hogy az ott van az említett négy embernél; 10 000 milliárd forintokról beszélünk, és itt azon viccelődünk, hogy négy emberhez odakerült ennek az 5 százaléka? Akkor mondjanak egy abszolút számot, számolják ki, hogy mi az, ami önök szerint is ezekhez az emberekhez kerülhetett. Összegezve, most már csak tisztelt államtitkár úr, mert a miniszter úr megunta a vitát, azt tudom mondani önnek, hogy több tervezést, több haték onyságot, több szinergiát oda, ahol össze tudnak
