Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - BÁNKI ERIK, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
952 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nagyon fontos témáról esi k ma szó a parlamentben; én külön örülök annak, hogy a kormány kezdeményezésére tarthatunk ma egy vitanapot arról, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban az európai uniós források felhasználása milyen elvek, milyen stratégia mentén történik, illetve mit te tt a kormány az elmúlt időszakban, és nagyjából mire számíthatnak a pályázók - elsősorban önkormányzatok, vállalkozások - a következő évek során. Ahogy miniszter úr is elmondta, egy nagyon komoly stratégiai váltás történt 2010 után, amikor a kormányzást át vettük, hiszen a szocialistaszabad demokrata kormányok idején történt kiírások abszolút eltávolodtak a társadalmi és vállalkozási igényektől, egyáltalán nem azt vették figyelembe, hogy elsősorban hogyan lehet Magyarország felzárkóztatását elérni, hogyan l ehet a gazdasági teljesítményt növelni, és hogyan lehet a magyar emberek életszínvonalát emelni, hanem elsősorban arra koncentráltak, hogy hogyan lehet helyzetbe hozni a pályázatírók által azokat a vállalkozásokat, amelyek a kormányhoz közelieknek voltak m ondhatók. Nem véletlen, hogy a 20072013 közötti időszakban nem érte el a 30 százalékot sem a vállalkozásélénkítésre, a vállalkozások felzárkóztatására és versenyképességére fordított támogatások összege, és talán ez sem véletlen, hogy a kormány fókuszában ezért most éppen a kis- és középvállalkozói szektor áll, hiszen azt szeretnénk elérni, hogyha 2020ig ezeknek a támogatásoknak köszönhetően például az exportképes hazai kis- és középvállalkozások száma a mostani 34 ezerről 10 ezerre növekedhetne. (15.10) A miniszter úr említette azt, hogy feltöltésre került a mai nap folyamán a KPMGnek az a tanulmánya, amely éppen ezt a 200713as időszakot vizsgálja. Szeretnék majd néhány lényegi elemre kitérni. Mindezek előtt szeretném elmondani és megerősíteni azt, ho gy a mi álláspontunk is az, hogy az európai uniós támogatások nem alamizsnaként, nem könyöradományként kell hogy Magyarországra érkezzenek, igenis Magyarország, a magyar társadalom, a magyar vállalkozások számára jár ez a támogatás; nemcsak azért, mert aho gy a miniszter úr is elmondta, azok az országok, ha szűken szemléljük, akkor nettó befizetőnek tekinthetők, de ha számításba vesszük az azon addicionális hatásokat, amelyek az európai uniós támogatások felhasználását illetően visszajutnak ezekbe az országo kba a különböző cégeiken, vállalkozásaikon keresztül, és a helyi, hazai adófizetők forrásait fogják gyarapítani, akkor nem beszélhetünk tulajdonképpen nettó befizető országokról. Beszélhetünk azokról az országokról, akik képesek hatékonyan felhasználni eze ket a forrásokat, és beszélhetünk azokról az országokról, akik nem képesek hatékonyan ezeket a forrásokat elkölteni, nem tudják a társadalmi felzárkóztatást ebből elősegíteni, nem tudják a területi fejlettségbeli különbségeket szűkíteni, és nem tudják a ha zai vállalkozásaik versenyképességét javítani, és azt a feltőkésítési folyamatot segíteni, amire a középkeleteurópai régióban sajnos az 50 év kommunizmus következtében valamennyi vállalkozásnak igenis határozottan szüksége van. Ha megnézzük azt a KPMGel emzést, amely az elmúlt időszakról készült, akkor tisztán láthatjuk azt, hogy megállapítja a jelentés maga is, hogy Magyarország az elsők között volt, aki képes volt teljes egészében lekötni a rendelkezésére álló támogatást. A miniszter úr az expozéjában e mlítette, hogy 2010ben, ha már középkeleteurópai viszonylatban beszélünk, csehül álltunk, hiszen úgy tűnt, hogy a rendelkezésre álló források 6070 százalékát sem fogjuk tudni lekötni. Ezért volt helyénvaló a kormánynak az a döntéssorozata, amely átalak ította az elosztási rendszert, és ami segítette felgyorsítani a pályázati pénzek odaítélését és a források lekötését egyaránt. Azt is megállapítja ez a jelentés, hogy az EUs támogatások felhasználásának köszönhetően Magyarországon jelentősen növekedett a gazdaság teljesítménye, nőtt a fogyasztás, nőttek a beruházások és a foglalkoztatottság, javult Magyarország belső és külső stabilitása egyaránt. A kifizetések tekintetében a legnagyobb tétel az agráriumot érintette, hiszen 31 százaléka a fejlesztési forrá soknak az agráriumban realizálódott. Ez 3714 milliárd forint volt, ugyanakkor azt is megállapítja a jelentés, és ez elgondolkodtató a következő időszakra nézve, hogy annak ellenére,
