Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - A 2014-2020 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról szóló politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
947 Mielőtt a mostani a helyzetre, a napi aktualitásra, a március 31ei vagy a március végi állapotra rátérnénk, hadd jelezzem azt - és zárójelet nyitva , hogy volt egy nagyon súlyos technikai problém a, ami makro- és mikrogazdasági következményekkel járt volna. Ez pedig az, hogy 2013ban az Európai Bizottság azt a jelentést adta a Parlament, a Tanács és a tagországok felé, hogy lesznek országok, akik a kohéziós alapokból nem tudják lehívni a teljes ren delkezésre álló keretet. Akkor az a veszély fenyegetett bennünket, hogy Magyarország csak 60 százalékot tud lehívni. Az elmúlt négy évben 18002000 magyar állami tisztviselő szívós munkájának eredményeképpen sikerült elérnünk, hogy egy fillért nem veszítün k, minden, még a legrosszabbul teljesítő programok esetében is a keretet 100 százalékra, 99100 százalékra ki tudtuk használni. Ebben az értelemben a környékbeli országokból a legjobban teljesített Magyarország. Romániának súlyos nehézségei vannak, 30 száz alékos veszteséggel kell számolnia, de más környékbeli országok is, Szlovákia, Lengyelország és Csehország is nehézségekkel, sőt bizonyos nettó veszteségekkel kell szembenézzen. Tehát nem arról van szó, hogy a kerettel tud élni vagy túl tudja vállalni magá t, hanem még a megnyitott fejlesztési keretekkel sem tudott élni. A magyar államapparátus működőképességét és persze a magyar fantáziát, kreativitást dicséri, hogy képesek voltunk még 2015 őszén is pályázatokat kiírni annak érdekében, hogy forrásokat tudju nk lehívni, és bár 57 éves következő időszakbeli ellenőrzéseknek vagyunk kitéve, de úgy gondolom, hogy a szabályosság követelménye is érvényesülni volt képes. 9200 milliárd forintra 70 560 sikeres pályázó volt 200714 között. Itt megjegyzem, hogy ez a szá m persze csalóka, mert ha megnézi valaki, hogy hány önkormányzat van Magyarországon, ha megnézi valaki, hogy hány vállalkozás van Magyarországon, és a működő vállalkozásokból 44 ezer vállalkozás volt arra kész és képes, hogy forrást tudjon lehívni és fejle sszen - az más kérdés, hogy ezeknek a forrásoknak egy részét nem fejlesztésre, hanem jövedelemkiesés kompenzálására, a 2008as válság veszteségeinek elhárítására és csökkentésére fordították. Az agráriumra 200714 között Magyarország ebből a keretből 370 0 milliárdot költött. A 9700ból 3700 ment a mezőgazdaságra, és a legjóindulatúbb számítások szerint ennek 5 százaléka volt fejlesztés, a döntő többsége pedig jövedelemkiesés pótlása és jövedelemkivétel volt. Tehát nem fejlesztettük a mezőgazdaságot, hanem a mezőgazdasági szereplők jövedelmét egészítettük ki. Ha megnézi valaki, hogy egy hektárra most milyen produktivitást tudunk biztosítani, mi az egy hektárra eső termésátlag, és mennyi volt a csatlakozás és a támogatások megindulása előtt, akkor nem talál semmiféle növekményt. Ez elég komoly probléma, ha az a közös társadalmi célunk, hogy fölzárkózzunk és utolérjünk előttünk járókat. Három kérdést kell megválaszolni. Mikor fizetjük ki a pénzeket? Hogyan fogjuk kifizetni a pénzeket? És kinek fogjuk kifizetni a pénzeket? A „mikor?” kérdésére ad választ a mostani beszámoló, mert a kormány egy komoly vállalást tett, amikor azt mondta, hogy 2017. március 31éig a teljes keretet, ami most 8900 milliárd, plusz földalapú agrártámogatás és egyéb területi alapú támoga tások, tehát a 8921 milliárd forintot március 31éig megpályáztatja. A mai napon 99 százalékon áll a pályázatok kiírása, és a pénteki napig a teljes keret kiírásra kerül első körben pályázatként. Ez 5 éves előny a 200714es időszakhoz képest. Öt évvel jár unk korábban, mint ahogy korábban jártunk. Tehát öt év előnyünk van, hiszen innentől számított öt év múlva kell a programokat lezárni. Ez mire ad megfelelő lehetőséget, hogy most megjelenik minden pályázat? Először is mindenki látja azt, hogy az állam mire akarja, illetve mire tudja elkölteni a pénzt. (14.50) Itt mindig meg kell jegyeznem, hogy az Európai Bizottság döntő befolyást gyakorol a források felhasználására. De meg tudjuk mutatni, hogy szerintünk, a kormányzat, a végrehajtó hatalom szerint a forrás okat mire kell költeni. Ebben a parlamentben helye van ma és a jövőben is egy olyan vitának, hogy mi az, amire nem kellene, és ahelyett mi az, amire kellene, tehát lehet célvitát folytatni, hiszen még lesznek és lehetnek megmaradó összegek. Ez a helyzet, h ogy minden pályázatot kiírtunk,
