Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 27. hétfő (209. szám) - Megemlékezés a londoni terrortámadásról - Megemlékezés II. Rákóczi Ferenc emléknapjáról - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - TAKÁCS SZABOLCS FERENC, a Miniszterelnökség államtitkára:
894 A másik kérdés, hogy sikerüle ezekben a 2010es években a migránsáradatot megállítani, ezzel megmenteni a kultúránkat , vagy pedig majd, amikor visszatekintenek erre az időszakra utódaink, akkor azt fogják mondani, hogy akkor adta fel a hazáját és akkor szolgáltatta ki a polgárait Európa. De ha már említettem a migráció kérdését, nem lehet ezzel eleget foglalkozni, még ak kor sem, ha sokaknak unalmasnak tűnő kérdés. Eddig inkább a politikai oldalával foglalkoztunk eleget, vagyis azzal, mit jelent az önvédelem, és talán szóba került az is, hogy vane olyan nagyhatalmi érdek, amely Európa fellazítását szolgálja. Úgy gondolom, ha nem is egy napirend előtti felszólalásban, de többet kell foglalkoznunk az emberi oldallal, azzal, hogy az európai emberek jóléte hogyan hat erre a migránsáradatra, azzal, hogy az afrikai szegénység milyen hatással van erre, és a közelkeleti üldözötts ég megint csak milyen hatással van. És ha már ezeket összehasonlítjuk, akkor talán azt az áldozatot, amit a nyugati civilizáció polgárainak meg kell hozniuk, hozzuk meg minél előbb és minél távolabb határainktól, hogy ezzel tudjuk szolgálni a szülőföldön m aradás szándékát is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Takács Szabolcs államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Államtitkár úr, öné a szó, ötperces időkeretben. TAKÁCS SZABOLCS FERENC, a Miniszterelnökség államtitkára : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót ismét. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, két nappal ezelőtt az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői, illetve az uniós intézmények vezetői egy fontos dokumentumot írtak alá, amely a 60 évvel ezelőtt aláírt római szerződések évfordulóján ismét hitet tett Európa egysége és egy közös, stabil és pozitív jövő víziójáról. A 60 éve Rómában kötött gazdasági megállapodás teremtette meg a mai Európai Unió alapjait. A szerződésnek 60 évvel ezelőtt az volt a célkitűzése, hogy a tagállamok egy közös piacot hozzanak létre, amelyben az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabadon mozoghat. Az európai vezetők 60 éve a béke megőrz ésére, a gazdasági és társadalmi fejlődésre, az életszínvonal emelésére és az erős nemzetállamok együttműködésére kívánták alapozni az európai egységet. Most, 60 évvel később, a britek kilépését követően, a brexit által életre hívott önreflexiós vagy refor mfolyamat során, azt gondolom, meg kell őriznünk az alapításkori elveket és az integráció hat évtizedének eredményeit, olyan eredményeket, mint például a schengeni rendszer, a belső szabad mozgás, a négy alapszabadság és a kohéziós politika, annak érdekébe n, hogy Európa tovább erősödhessen és versenyképessé válhasson ismét a nemzetközi színtéren is. Ezért is rendkívül nyugtalanító, hogy az Európai Bizottság egyes nyugati tagállamokkal karöltve korlátozni akarja a munkavállalás és a szolgáltatásnyújtás szaba dságát, illetve olyan forgatókönyveket vizionál, amelyek azoknak a szerződéseknek a módosítását vetítik előre, amelyek betartására éppen az Európai Bizottság lenne hivatott. Azt gondoljuk magyar részről, hogy a leghatározottabban fel kell lépni a protekcio nista intézkedések, a személyek szabad mozgásának korlátozása vagy a schengeni belső határokon visszaállított határellenőrzések ellen. Úgy gondoljuk, hogy az Unió nyugatbalkáni bővítését is napirenden kell tartani, a térség stabilitá sa ugyanis elengedhetetlen európai érdek, és az EUcsatlakozás a tartós béke és biztonság legerősebb záloga kell legyen a NyugatBalkánon is. Azt is látjuk, hogy az a dokumentum, amit Rómában aláírtak, bizonyos értelemben előremutató, hiszen kimondja, hogy a belső határok szabad átjárhatósága csak addig működik, amíg a külső határokat megvédjük. Ma már ezt szinte mindenki látja, ami nem kis részben, azt gondolom, Magyarország sikere, a magyar kormány rendkívül következetes és konzekvens politikájának sikere . De azért azzal vigyáznunk kell, hogy egy ilyen dokumentumból túl hosszú következtetéseket ne vonjunk le, hiszen közben azt látjuk, hogy Brüsszelben az Európai Bizottság továbbra is olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek a
