Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 20. hétfő (207. szám) - Az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - LÁZÁR JÁNOS
814 védjegyügy legyen a válasz. Tehát védjegyügyre védjegyüggyel válaszoljunk azért, mert - még egyszer szeretném hangsúlyozni - az előterjesztő parlamenti képviselőknek az a nyíltan vállalt álláspontjuk, hogy magyar nemzeti érdek sem Magyarország területén, s em KözépEurópában, sem máshol következmények nélkül nem sérülhet. Ezért aztán, amikor ez az eset kirobbant, és próbáltuk tanulmányozni munkatársaimmal, képviselőtársaimmal a jogi környezetet, és azon tanakodtunk a Fidesz és a KDNP képviselőivel, hogy mit lehetne tenni az európai uniós szabályok, a magyar korábbi alkotmánybírósági döntés vagy az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése alapján - amelyeket majd mindjárt a jogi értelmezés és indokolás kapcsán is citálok , akkor került a kezünkbe a törvény, a mely az önkényuralmi jelképek használatával kapcsolatos. A 2000es szabályozás, amely tiltotta az önkényuralmi jelképek használatát Magyarországon, 2003ban alkotmánybírósági felülvizsgálat alá került, és az Alkotmánybíróság - mint ismeretes - a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő szabadságjogot erősebbnek tartotta az emberi méltóság védelménél. Az elmúlt harminc év alkotmánybírósági gyakorlatában és magyar joggyakorlatában, talán kockázat nélkül állíthatom - (A mikrofonja leesik a zakójáról.) - ha a mi krofon ezt lehetővé teszi , hogy a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jog egy abszolút jog, amit minden és mindenki véd, éppen ezért ez praktikusan azt jelentette, hogy az emberi méltóságnál is erősebb védelmet kapott az Alkotmánybíróságtól. Zárójelb en jegyzem meg, hogy az Alkotmánybíróság egyébként 2003as döntésében nemcsak a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jogot védte, hanem az Alkotmánybíróság aránytalannak találta és körvonal nélküli, kontúr nélküli döntésnek találta a büntető törvényköny v vonatkozó rendelkezéseit, nem találta elég precíznek és pontos szabályozásnak. 2000ben az önkényuralmi jelképek használatát a jogalkotó szándéka szerint a büntető törvénykönyv alkalmazásával próbálta szankcionálni. Az ügynek azonban van folytatása. Mint ismeretes önök előtt, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult egy magyar állampolgártársunk, és kérte az önkényuralmi jelképek és szimbólumok használatának lehetőségét mint a politikai véleménynyilvánítás eszközét. Erre a bíróság lehetőséget is biztos ított számára. Tehát ma Magyarországon az önkényuralmi jelképek használata ugyan korlátozott, de nem abszolút tiltott, és nyilvánvaló, hogy a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő jog erősebb, mint az emberi méltóság védelme, azoknak a csoportoknak, szem élyeknek a védelme, akikről mondandóm elején beszéltem. Azt vizsgáltuk meg képviselőtársaimmal közösen, hogy vajon vane különbség a politikai véleménynyilvánításhoz fűződő szabadságjog és a kereskedelemben használatos szólásszabadság között, vajon a keres kedelmi szóláshoz való jog, a kereskedelmi reklámhoz való jog, a kereskedelemhez való jog ugyanolyan erős joge, mint a politikai véleménynyilvánítás szabadsága. Véletlen sem szeretnék jogászkodni, de mégiscsak kénytelen vagyok azt hivatkozni tisztelt képv iselőtársaim számára, hogy ma az európai joggyakorlat, amelyet ebben a Házban majd a törvényjavaslatunk kritikájaképpen többen meg fognak idézni pártállástól függetlenül, mégiscsak különbséget tesz politikai véleménynyilvánítási szabadság és a kereskedelmi reklám használatához való jog között. A kettő nem egyenlő és nem ugyanaz. A magyar Alkotmánybíróság egyébként egy érdekes 1997es döntést hozott, amelyben világossá tette és leírta azt, hogy Magyarországon a politikai véleménynyilvánítástól függetlenül a kereskedelmi reklámot is megilleti a véleménynyilvánításhoz fűződő szabadság, tehát a kereskedelmi reklám is lehet egy vélemény, de az nem lehet abszolút, és nem sértheti mások emberi méltóságát, magyarul: itt a korlátozásra van lehetőség. Ezt meghaladóan pedig érdemes elolvasni az Európai Bíróság döntését; nem az Emberi Jogok Európai Bíróságának, hanem az Európai Bíróságnak a döntését, amely egy 2011es, máig a Magyar Országgyűlésben nem hivatkozott, nem citált és a magyar jogalkotó által nem idézett bírós ági döntésben megtiltotta a Szovjetunió szimbólumrendszerének használatát egy parfümön. Egy angol cég szeretett volna egy illatszert forgalomba hozni az Európai Unió területén, és a szovjet címerrel -
