Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 20. hétfő (207. szám) - Hörcsik Richárd és Tessely Zoltán (Fidesz) - a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez - „Hogyan áll az előző fejlesztési ciklus zárása?” címmel - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
755 20072013as időszak uniós forrásait, 70 560 projekt részesült uniós támogatásban, összesen 9536 milliárd forint értékben. Tisztelt Á llamtitkár Úr! 2010 után sikerült a gazdaságot fejlődő pályára, az országot talpra állítani, ebben nagy szerepe volt az uniós pénzek észszerű felhasználásának is. Mint tudjuk, az Unióban semmi sem megy gyorsan, így a dolgok lezárása sem. Ezért kérdezem tis ztelt miniszter urat, hogy a 200713as fejlesztési ciklus zárása hogyan áll, sikerülte már teljesen befejezni a folyamatot, hozzájutottunke a Magyarországnak megítélt összes forráshoz. Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok sor aiban.) ELNÖK : Válaszadásra Csepreghy Nándor államtitkár úré a szó. CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Ú r! Engedje meg, hogy felvázoljak egy jelentős különbséget a szocialisták által vezetett fejlesztéspolitika és a jelenlegi kormányzat által vitt fejlesztéspolitika között. Két szempontból is meg lehet ezt ítélni. Az egyik az, hogy míg a 2007ben induló ci klusban a magánérdek mindig felülírta a közérdeket, addig ez 2014ben megfordult. A másik nagyon jelentős különbség, hogy a 2007es fejlesztéspolitika felelősei, akik részben még mindig itt ülnek a parlamentben, alapvetően Brüsszel érdekét képviselték Buda pesten, ahelyett, hogy Budapest és Magyarország érdekeit képviselték volna Brüsszelben. Amikor 2010ben az Orbánkormány mandátumot kapott, akkor a fejlesztéspolitika területén egy olyan helyzetet örököltünk, amikor a szocialisták lekötötték, odaígérték má r a fejlesztési forrásokat, azonban a kifizetésekben még nem jeleskedtek, ami azt jelentette, hogy míg a forrásoknak nagyjából a 7080 százaléka le volt kötve, kevesebb mint ezermilliárd forint volt az a kifizetett összeg, amit a pályázók, az önkormányzato k és a kis cégek megkaptak Magyarországon. Ezen kellett változtatni. Ezért 2010 tavaszán a második Orbánkormány azt a vállalást tette, hogy a ciklus végére garantáljuk a teljes fejlesztésiforráskeret hazahozatalát. Amikor tavaly a Magyar Országgyűlés els őként egy vitanap keretében tárgyalta meg az európai uniós források felhasználását, akkor ez volt a legfontosabb vállalás és eredmény, amit meg tudtunk tenni. Lázár miniszter úr be tudta jelenteni, hogy Magyarország Kormánya teljes egészében felhasználta e zeket a forrásokat, sőt, ahogy azt ön is kiemelte, 8 százalékkal a saját költségvetési tartalékából tudott arra fordítani, hogy túlvállalja ezeket az európai uniós kereteket. Miért kellett ezt megtenni? Azért, mert olyan vitákra is lehetett már akkor számí tani, mint amit most látunk a 4es metró kapcsán, a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet talán legfontosabb és legnagyobb korrupciós ügyét, ahol maga az Európai Bizottság mondja azt, hogy a szocialista és a szabad demokrata városvezetéshez és orszá gvezetéshez köthető vállalkozások és cégek, illetve politikusok 166 milliárd forintot loptak el a magyar adófizetőktől, 166 milliárd forinttal rövidítették meg Magyarország európai uniós kasszáját. A pénzügyi zárás tekintetében, ahogy ezt képviselő úr bizo nyára tudja, idén március végéig kell leadnunk az utolsó záróelszámolásokat az Európai Bizottságnak. Amint ez megtörténik, várhatóan az Európai Bizottság azokat a forrásokat is ki fogja fizetni Magyarország számára, amelyeket a különböző vitás elszámolások ig visszatart lényegében egyfajta garanciaként, és Magyarország Kormánya azt a jelentést fogja tudni letenni idén nyár elején a Magyar Országgyűlésnek, hogy azt a vállalásunkat, amit 2010ben tettünk, maximálisan teljesítettük, tehát hazahoztunk minden oly an európai uniós forrást, ami Magyarországot megillette. A legfontosabb kérdés azonban 2017ben nem ez. 2017ben a legfontosabb kérdés, hogy képesek leszünke arra, hogy a magyar fejlesztéspolitikát ne csak a pénzlehívás képességének tekintetében hozzuk ve rsenyképes pályára, hanem abban a tekintetben is, hogy a lehető leghatékonyabban használjuk föl ezeket a forrásokat, úgy, hogy azok igenis figyelembe veszik, hogy Magyarország az
