Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. március 20. hétfő (207. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: - ELNÖK: - DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):
743 amikor egy párt lelkét eladják, és még csak nem is kérnek érte sokat. (Szilágyi György: Egy igaz mondatot kérünk!) Mindenesetre egy dolgot hadd javasoljak, tisztelt frakcióvezető úr… ELNÖK : Képviselő úr, ne kiabáljon már be folyamatosan, legyen szíves! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára : Egy dolgot hadd javasoljak… ELNÖK : Ne kiabáljon be, arra kérem! Parancsoljon, államtitkár úr! DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára : Egy do lgot hadd javasoljak… Köszönöm a szót, elnök úr. Hogyha annyira ragaszkodnak az adónöveléshez, akkor azt javasoljuk, hogy mindenekelőtt az új gazdájukat adóztassák meg és ne a magyar családokat, ne folytassák ott, ahol a baloldal abbahagyta. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK : Higgyék el, jobbikos képviselőtársaim, hogy önöket végighallgatni sem kell kisebb önuralom, mint ugyanezt önöknek megtenni viszont. (Dúró Dóra: Ők is kiabáltak!) Az utolsó napirend előtti felszólalá sra kerítünk sort. (Szilágyi György közbeszól.) Kósa Lajos frakcióvezető úr, a Fidesz részéről: „Képtelen, felháborító strasbourgi ítélet Magyarország ellen!” címmel kért szót. Képviselő úr pedig legyen szíves csöndben lenni, hogyha nem bírja csöndben, akk or fáradjon ki a folyosóra megnyugodni! Frakcióvezető úré a szó. KÓSA LAJOS ( Fidesz ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor, amikor Magyarország belépett az Európai Unió közösségébe, azt hittük, hogy egy olyan közösségről van szó, amelyikben a jog uralma általános , mindenkire nézve kötelező, és jogi és politikai értelemben is minimálisan valamifajta következményekkel, valamifajta következetességgel felépített rendszerről van szó. Nagy csalódás az nekünk, hogy egyre inkább annak látjuk jeleit, hogy az Unió nem tud m egoldani egy rendkívül fontos, az ő létét fenyegető problémát, a migrációs válságot, és ahelyett, hogy a megoldással kísérletezne, az Unió és annak intézményei egyre inkább a jogállamiságot, a jogot, a rendet, a következetességet adják fel, semmint hogy eg yébként a válságot kezelnék. Magyarország a migrációs ügyben nagyon komoly erőfeszítésekkel próbálja betartani az Unió jogszabályait, a schengeni egyezményekre vonatkozó intézkedéseket, amelyek sok száz milliárd forintba kerülnek - most már nyugodtan mondh atom - nekünk, amikor megpróbáljuk megvédeni az Unió déli határait, és megpróbáljuk a dublini egyezményeknek megfelelően azt a rendet fenntartani, amit az Unió közösen elfogadott. Ehhez képest egyébként a magyar hatóságok eljárásai a gyakorlatban kiállták az idő próbáját. Nem egy, hanem sok dicséretet kaptunk uniós társhatóságoktól annak kapcsán, hogy hogyan próbáljuk ezeket az egyezményeket betartani - emberséggel, türelemmel, segítséggel, de következetességgel. Ehhez képest volt megdöbbentő az, hogy az Em beri Jogok Európai Bírósága két bangladesi fiatal ügyében olyan döntést hozott, ami minden létező jogelvet figyelmen kívül hagy, olyanokat, amelyekre az Európai Unió, sőt az európai jog támaszkodik. Ha ezeket az elveket feladjuk, nemcsak az Unióban, hanem Európában szűnik meg a jogállamiság. Általánosan elfogadott jogelv az, hogy senki nem szerezhet jogtalan előnyöket azzal, hogy nem tartja be a rá vonatkozó jogszabályokat. Senki! Ha a görögök nem tartják be a schengeni egyezményeket, ha a dublini egyezmény eket nem tartják be, ebből nekik nem származhat jogelőnyük, másnak pedig nem származhat joghátránya. Ehhez képest a strasbourgi bizottság két bangladesi fiatalember ügyében - akikről egyébként ma már nem tudjuk, hogy hol vannak - elítélte Magyarországot ol yan hivatkozással, hogy azt állította,
