Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 27. hétfő (202. szám) - Napirend utáni felszólalók: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
398 Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jo bbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár hétről hétre a kormánypárti képviselők figyelmébe ajánlom azt, hogy találkozzanak devizahitelkárosultakkal, kisemmizett családokkal, a visszajelzések alapján ez nem igazán gyakori eset, és nem igazán történik me g. Éppen ezért újfent arra hívom fel a figyelmüket, hogy egy megoldatlan probléma áldozataival tessenek szembenézni. Ezekkel a családokkal ne csak fogadóórákon, de adott esetben a személyes bejárások során is találkozzanak, mint ahogy a Jobbik képviselői e zt minden meghívásra megteszik, és szembesüljenek azzal a problémával, hogy micsoda nemzetgazdasági atombombát rejt magában az, hogy több százezer ember kisemmizése után a helyzetük rendezetlen mivolta egész egyszerűen kiszárítja Magyarország gazdaságát. K orábbi produktív, tevékeny, aktív dolgozó, adófizető emberekből kisemmizettek lettek, akik sok esetben szociális transzferekre szorulnak, a családjuk szétesett, a lakóhelyüket elveszítették. És tudjuk a kormányzati sikerpropagandából is, hogy 32 ezer fölöt t van csak azoknak a száma, akiknek az otthonát a Nemzeti Eszközkezelő vonta magához, tehát akiknek már nincs saját otthonuk, a FideszKDNPkormány által kitalált konstrukció lett az otthonuk birtokosa. Attól bérelhetik vissza az otthonukat. Lehet, hogy ez valakinek átmenetileg segítséget nyújt, de hosszú távú megoldásként nem hivatkozhatunk rá. Hosszú távon egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési programmal, magyar építési vállalkozók megbízásával, a lehető legnagyobb mértékben hazai alapanya gok felhasználásával, magyar kis és közepes méretű kivitelezők, vállalkozók bevonásával igenis hatalmas gazdasági eredményeket lehetne elérni, csökkentve a lakhatási szegénységet, lassítva a kivándorlási spirált. Erre a Jobbik kész koncepcióval rendelkezik , letettük az asztalra, egy 100 milliárd alatti összegből elkezdhető lenne egy ilyen program, tehát a kormányzati indokolatlan presztízsberuházások kiadási szintjének töredékéből. Azt is el kell mondjuk ugyanakkor, kijózanító volt a Magyar Nemzeti Bank jel entéséről szóló vitát hallgatni, figyelemmel kísérni. Volner János képviselőtársammal részletesen hozzászóltunk ehhez a vitához a tekintetben, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékeny részese volt ennek a kifosztó mechanizmusnak, már csak azzal is, hogy a forin t gyengülése, gyengítése, illetve a 310 forint/eurós szint körüli stabilizálása a devizahitelt felvevők problémáját egész egyszerűen konzerválta, tartósította. Egyidejűleg viszont soha ki nem apadó nyereségforrást biztosított a Magyar Nemzeti Bank számára. Éppen ezért a problémánk az, hogy ha az MNB veszteséget termel, ezt a magyar költségvetésből, a magyar adófizetők forintjaiból egészítjük ki. Így szól a törvény, így szól a szabály. Ugyanakkor nem látunk egyértelmű szabályokat még most sem arra nézve, hog y ha a Magyar Nemzeti Bank például a devizahitelesek bőrének árán egy hatalmas nyereséget realizál, azzal mi lesz. Itt látjuk, hogy az egyik érintett időszakban 94,5 milliárd forintos nyereség keletkezett csak ezen a devizahiteles átváltáson, és ebből az M NB nagy jóindulattal 50 milliárd forintot osztalék gyanánt befizetett a költségvetésbe. Ugyanakkor látjuk azt, hogy Németországban vagy Lengyelországban ez nem opcionális lehetőség, hanem egyenesen kötelezettség. Éppen ezért a Jobbik azt javasolja, hogy Ma gyarországon is kötelező erővel történjen hasonlóan. Tehát ha a Nemzeti Bank hasonló ügyleteken nyereséghez jut, ezt legyen kötelező befizetnie a költségvetésbe. Tőlem az sem állna távol, hogy mindez egy kártérítési alapba kerülve onnan kerüljön továbbcsop ortosításra a károsultak irányába, hogy mentsünk meg minél több családot ezekből az összegekből. És hát azt is láthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékeny részese volt a kifosztó mechanizmus működtetésének, de emellett az érintett időszakban, csak 2015ben a saját feladatainak ellátása 33 milliárd forint közpénzt emésztett föl. Ebből 20 milliárd a személyi jellegű ráfordítások tömege, mögötte csaknem 1300 fős létszámmal. Ha csak ezt a 33 milliárdot, amit rájuk költünk,
