Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló politikai vita - ELNÖK: - CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3738 Megmondom őszintén, amikor arról beszélnek, hogy a nyugdíjasokat hogyan kell megbecsülni, én csatlakoznék Schmuck Erzsébet képviselőt ársamhoz. Tudják, Gúr Nándor is elmondta már a mai nap folyamán, hogy körülbelül 600 ezer ember hagyta el ezt az országot, a KSH adataira hivatkozom. A következő 370 ezer ember is rövid időn belül el akarja hagyni ezt az országot. Ebben az országban lassan rászoruló, egyedülálló, idős emberek fogják alkotni a társadalmat. Bár hozzáteszem, hogy azt is megfigyelhetjük most már vidéken, hogy most már maguk a szülők is felkerekednek, hátrahagynak mindent, mert nekem egy nyugdíjas azt mondta, hogy egyet nem tud a Fideszkormánynak megbocsátani, hogy elvették tőle azt, hogy szerethessen. Elvették tőle azt, hogy ő szerethesse a gyerekeit, az unokáit, és elvették tőle azt, hogy őt szerethessék, mert mindenki külföldön van a családjából. Hiába ingatja a fejét Cseresn yés államtitkár úr, néha jó lenne, hogyha körbe is néznének, hogy mi zajlik ebben az országban. (Teleki László: Szégyen! - Dr. Tilki Attila: Egyéni képviselők vagyunk!) A másik pedig: most próbálnak egy olyan törvényt keresztülverni a parlamenten, persze, meg fogják szavazni, ami a nyugdíjas szociális szövetkezetekről fog szólni, hogy hogyan hajtsuk vissza a nyugdíjasokat a munka világába. Először próbáltuk a munka világából kiterelni őket, most meg hogyan lehetne majd visszahajtani őket. Tudják, lassan úgy néz ki az országunk, hogy az unoka a nagymamával meg a nagypapával fog a Tescóban majd árut pakolni, mert ember nincs már ebben az országban, aki munkát vállalhatna. Nem ez a megoldás! Többször elmondtuk, hogy nem ez a megoldás. Megfizethető bérek kellene k, normálisan kell az embereknek fizetést adni, nem kizsákmányolni őket, ahogyan önök tették az elmúlt nyolc évben, normális munka törvénykönyvét kell újra alkotni, mert ez, ami most van, azt úgy gondolom, hogy mindennek lehet nevezni, csak munka törvénykö nyvének nem, és rá kell venni azokat a fiatalokat, hogy jöjjenek haza. De ehhez megfelelő gazdaságpolitika kell, megfelelő oktatáspolitika, megfelelő szociálpolitika, és ha ez mind megvan, akkor beszélhetünk arról, hogy hogyan tudna ez az ország normálisan működni. Azt gondolom, hogy erre lehetőségünk lesz majd 2018ban, és lehetőségünk lesz arra, elkeserítem Boldog István képviselő urat, hogy az önök kormányzásának vége lesz 2018ban, és akkor újra rendezni kell a nyugdíjasok helyzetét is. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Ismét Czibere államtitkár úr jelentkezett a kormány nevében. Parancsoljon! CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Azért egykét dolgot szeretnék ezzel a mostani felszólalással kapcsolatban elmondani. Az első kérdés a szegénységi ráták, a relatív jövedelmi szegénységi ráták kérdése. A 2010es adatok értelmezésénél azt látni ke ll, hogy ez az örökség része. Miért nem említette a 2012es és a 2013as adatokat? Ha megnézi, az összes társadalomstatisztikai adat, a deprivációs indexek is és az ön által említett relatív jövedelmi szegénységi ráták is (Bangóné Borbély Ildikó: Tudom.) é s még a szegénységi gap is, tehát a szegénység mélységét mérő jelzőszám is 2012 óta trendszerűen javul, úgy, hogy közben az ország (Bangóné Borbély Ildikó: És még mindig rosszabb, mint 2010 előtt volt.) eladósítása ezzel párhuzamosan nem történt meg. Az elmúlt 40 évben, tehát most mehetünk visszább a rendszerváltás előtti időszakra, azok a terminusok, azok a periódusok a magyar társadalompolitikában, amelyekben a szegénységi ráta szignifikánsan növekedett, minden esetben az ország, az államháztartás el adósodásával ment végbe párhuzamosan. Ez így van. (Bangóné Borbély Ildikó: Mert most nincs eladósodva, ugye?) Ez a mostani az első olyan időszak, 2012 óta, amikor párhuzamosan tud szignifikánsan javulni a deprivációs mutató, a jövedelmiszegénységmutató és a halmozott mutatók is, úgy, hogy közben a legnincstelenebbeknek a száma csökkent 450 ezerről 185 ezerre.
