Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. június 6. kedd (231. szám) - Az igazságos és méltányos nyugdíjrendszer kialakításához szükséges intézkedésekről szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
3726 A nyugdíjasok életkörülményeit jobbá tevő közvetett intézkedések között most már csak egyegy szóval említem: a rezsicsökkentés, a családtámogatási rendszer, a várólisták kérdése, a szűrőprogramok, a munkahelyvédelmi akcióterv, a munkaerőpiac ra jutás, a rehabilitációs kártya, a közlekedési kedvezmények, a kulturális kedvezmények és a sport területén nyújtott kedvezmények is mind idesorolhatók lennének. De ugyanide tartozik, az „Otthon melege” programot említeném, amely szintén nagyban befolyás olja ugyanúgy a nyugdíjasok, mint a családok helyzetét is. (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szokásom parlamenti felszólalás keretében a sajtóból idézni, de most mégis megteszem, mer t beszédes címeket olvashatunk fel teljesen különböző portálokon a költségvetés tárgyalása során. Idézem: „A nyugdíjasok biztosan jól járnak a kormány terveivel” - portfolio.hu; „Novemberben megdobják nagyjából 24 ezerrel a nyugdíjasokat” - index.hu; „Extr a nyugdíjemelés, béremelés és adócsökkentés” - napi.hu. A mai vitanap üzenetéből is azt a következtetést vonhatjuk le, tisztelt képviselőtársaim, hogy ugyanez hasonlóképpen hangozhat: a magyar nyugdíjasok továbbra is jól járnak a kormány terveivel, mert a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon, biztonságosan stabil és kiszámítható lesz. Köszönöm megtisztelő figyelmüket úgy, mint egy 50 éves munkaviszonnyal rendelkező és rövidesen nyugdíjba vonuló, de már rég a nyugdíjkorhatáron túl dolgozó nyugdíjastól hallva mindezt. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Üdvözlöm önöket. Folytatjuk munkánkat. Ennek formája nem más, mint a kormány államtitkárának, Fónagy államtitkár úrnak a véleménye. Para ncsoljon! DR. FÓNAGY JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlésben mindig nehéz érzelmek nélkül megnyilatkozni, de különösen nehéz egy olyan témában, amely va gy mindannyiunkat érint, vagy jó esetben mindnyájunkat érinteni fog. Itt végighallgatva képviselőtársaimnak esetenként indulatoktól elfúló véleményét, azért kérem, hogy ne felejtsék el azokat az elmúlt hosszú évtizedeket, amelyekben a jelenlegi állapot kia lakult. Engedjék meg, hogy csak két dolgot említsek fel azok közül, amiket önök itt mondtak. Az egyik, hogy az elmúlt években időszerűnek tartottuk, hogy az abnormálisan magas számú, korkedvezményes és rokkantnyugdíjas állományban lévőket felülvizsgá ljuk. Firtl képviselőkollégám azzal fejezte be, hogy ő már nyugdíjaskorban van és nyugdíjas. Én 75 éves vagyok, és bizony nyugdíjaskorban vagyok. Zárójel, itt teszem hozzá: nem kapok nyugdíjat; kormánytagként nem kapok nyugdíjat. (Firtl Mátyás: Én sem!) Mo ndták, hogy itt mekkora nyugdíjakat veszünk fel. Nem kapjuk a nyugdíjunkat, nem vesszük fel. De ami miatt ezt szóba hoztam, az az, hogy ebből az ötvenvalahány év szolgálati időből én 38at Ózdon húztam le, és magam is részese voltam annak, amikor emberek t ízezreit küldtük a fenyegető munkanélküliség elől rokkantnyugdíjba. Kétségtelenül - az akkori kormányok tehetetlensége miatt - akkor foglalkoztatási problémákat igyekeztek és igyekeztünk szociális eszközökkel megoldani. Hogy ennek milyenek a következményei , azt mutatja ezeknek a térségeknek a mai helyzete is. Ugyanis ezek nem átmeneti helyzetet eredményeztek, hanem azt, hogy emberek tízezreiről lemondott a társadalom, egy olyan állapotra kárhoztatva őket, amelyet sem az addigi életvezetésük, sem az azutáni életük nem indokolt. Úgyhogy úgy gondolom, ezt a helyzetet sokkal korábban meg kellett volna oldani, és nem kárhoztatni azt a kormányt, amelyik ezen a helyzeten változtatott. De ami miatt én lehetőséget kértem az elnök úrtól a megszólalásra, az néhány szám , amelyek ugyan nem kizárólag a nyugdíjasokra, hanem az egész társadalomra vonatkoznak. És ha már ilyen személyes hangütést engedtem meg magamnak, akkor engedjék meg, és azért is kértem lehetőséget,
