Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 31. szerda (230. szám) - A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló 2016. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3616 hanem mint tulajdonjog, ami viszont a társaság működéséhez a továbbiakban elengedhetetlen, ezért a korm ány támogatja a javaslatot, és erre kéri az Országgyűlés többségét is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönjük. Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megkérdezem, hogy a Fidesz képviselőcsoportja részéről vane hozzászó ló. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor Gőgös Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem sokan értik ezt a történetet, ebben biztos vagyok, ugyanis állami lóról meg állami szénáról van szó, ami állami ló marad és állami széna lesz. A kettő között - ha nagyon mélyen belenézünk , a vagyonkezelés meg a tulajdon között annyi különbség azért van, hogy ha valamikor mégis meggondolja a kormány magát, amire, gondolom, olyan gyorsan nem kerül sor, hogy eladja azt a céget, amelybe ez átkerül, akkor innentől kezdve azok a védett állami lovak eladhatók lesznek, amik már nem vagyonkezelésben lesznek, hanem tulajdonban. Ennyi azért van a történetben. Tehát nem egészen ugyanaz a két vagyonelem, mert a csikó is ingóság, az is átkerülhet. De nem hiszem, hogy most ilyen veszély fenyeget bármit. Annyit viszont hadd mondjak, ha már előttünk van ez a törvény, hogy énszerintem nem kellett volna ehhez ilyen bonyolult törvénymódosítás - mi egyébként tartózkodni fogunk , de ha kellett, akkor kellett, de gondolom, ezt mindenki átnézte alaposan. A vagyonkezelői szerződés is megoldotta volna, de ezek szerint nem vagy onkezelést akar a kormány, hanem tulajdonátruházást, mert vagyonkezelői szerződést lehetett volna kötni az ingóságokra az új állami céggel. Ez el is hangzott, csak valamiért nem történt meg; az akkori első törvénykezésnél lehet, hogy csak egyszerűen kimara dt. Én felhívnám a figyelmet arra, hogy az új társaság megalakulása körül azért voltak dilemmák. Ha belegondolunk azokba a nagy mondásokba, hogy hogy akar a kormány másfajta agráriumot, abból kiderült, hogy ez a kétszáz éves birtok szétdarabolásra került e lőször, majd utána újra visszarendezésre, ami nagyon helyes, mert mi soha nem értettünk azzal egyet, hogy ilyen működő egységek darabokra hulljanak, de azért szeretném mondani, hogy nagyonnagyon sok, hasonlóan jól működő magánvállalkozás alól húzta ki a b érbeadáskor a kormány a termelőalapokat, ami ráadásul utána a legtöbb helyen még magántulajdonba is került, nem teljes mértékben, de sok helyen. S most lesz egy olyan érdekes kivétel, a jelenlegi sarkalatos törvény által szabályozott birtokmaximummal szemb en - ami 1200 hektár - az állam egy feles törvénnyel alapított egy, most már ezekkel a területekkel együtt egy 9 ezer hektáros birtokot, amivel rögtön át is lépte a saját korlátait, majd egy volt magáncéget, amely addig a piacon ugyanúgy megélt és nyereség esen működött, feltőkésít körülbelül 9 milliárddal, ami nyilván ráfér arra a társaságra, én nem vitatom, ellenben egy csomó egyéb, hasonlóan működő vállalkozást meg kizár a fejlesztési lehetőségekből. Ugyanis ha megnézzük, a pályázati kiírásban az van, hog y az ilyesmi kapacitású cégek, amelyek most még ekkorák, de öt év múlva ki tudja, mekkorák lesznek, amikor mindenkinél lejárnak a szerződések, a bérleti szerződések, és valamilyen módon elvesztik a területük egy részét, azok két dolog miatt nem tudnak fejl eszteni, egyrészt azért, mert nincs olyan bank, amely szóba állna egy olyan céggel, amelyik öt év múlva elveszti a földjeit, másrészt azért, mert nem férnek bele a pályázati rendszerbe. Ugyanis a pályázati rendszer meg úgy van kiírva, hogy az ilyen típusú vállalkozások - legyen az állattenyésztés, fejlesztés is - maximum 20 százalékos mértékig részesülhetnek a támogatásokból. Lehet, hogy ebben van logika, csak azért nem nagyon látjuk, mert például a szarvasmarhatartásban az ilyen kapacitások tartják az állo mány 7080 százalékát. Egyébként a pályázati kezelés kapcsán én elég sok vállalkozást megkérdeztem, ahol érdemi állattartás van, és érdekes módon senki nem nyert pályázatot. Csak azt nem tudom, hogy akkor ki
