Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 30. kedd (229. szám) - Egyes törvények kiemelt nemzeti emlékhellyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - VELEZ ÁRPÁD, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3515 Ugyanakkor va nnak a törvényjavaslattal kapcsolatban komoly kifogásaink is. S ha jól hallottam, amit L. Simon képviselőtársunk bekiabált, hogy ebben a kérdésben, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban lesz ötpárti egyeztetés, akkor azt nagy örömmel vennénk, mert nem go ndolnám, hogy bizonyos részletproblémákat nagyon ki kéne tárgyalni az ország nyilvánossága előtt itt a plenáris teremben. Ettől függetlenül most el fogok mondani egypár olyan gondolatot, amit fontosnak tartok a Kossuth tér sorsával kapcsolatban. Szeretném ott kezdeni, amit Halász képviselőtársunk elmondott, hogy milyen méltatlan állapotok voltak itt még pár évvel ezelőtt is a Kossuth téren, és ehhez képest milyen szép lett a felújított Kossuth tér. Valóban, kétségtelen tény, hogy komoly előrelépés van a tér használhatósága tekintetében; vitathatatlan, komoly előrelépés van. Ugyanakkor azt gondolom, nyugodtan kimondhatjuk azt a tételt, ami szerintem elég egyértelmű és nyilvánvaló, hogy azt a ’44 előtti arculatot, amit az akkori 2014es országgyűlési határozat is meghatározott, nem biztos, hogy sikerült minden tekintetben elérni. Itt különösen szeretnék gondolni bizonyos városképi, tájépítészeti kérdésekre, azon belül például az utcabútorok kérdésére. Azok az egykoron itt állt utcabútorok, amelyek szerintem nag yon is hiányoznak az egységes arculathoz, bizonyos értelemben iparművészeti remekek voltak. Ha kimegyünk és körbetekintünk a Kossuth téren, akkor azt látjuk, hogy rendkívüli módon pragmatikusan leegyszerűsített, hogy azt ne mondjam, lebutított formájú bere ndezési tárgyak vannak ott. Kezdjük ott, hogy magának az országzászlónak a tartóoszlopa is nem az a kategória, amire könnyeden és könnyű szívvel mondhatnánk azt, hogy szép. (14.00) Ez nem jó. Nem tudom, hogy miért kellett ezen spórolni, és miért pont az ar culat tekintetében gondolták úgy, hogy most el kell művészieskedni a dolgot, és feltétlenül a XXI. század formavilágát belecsempészni a Kossuth tér látványába. Aztán az ’56os emlékmű kapcsán most szeretném leszögezni, hogy ha nem lesz e tekintetben komoly változás a törvényben, a kétharmados részt, méghozzá azt, ami a nemzetivagyontörvény 2. mellékletét érinti, nem fogjuk tudni támogatni. Tehát az ’56os emlékmű kapcsán a következőt szeretném elmondani. Amikor még csak a Kossuth tér felújításáról volt szó és a ’44es arculatról, ahhoz nem tették önök azt hozzá, hogy ’56nak sem lehet itt, a nemzet főterén, a térszinten egy méltó emlékműve. Akkor most soroljuk fel, hogy valóban mi minden emlékeztethet minket ’56ra, és tegyük hozzá, hogy az mennyire méltó va gy sem. Ugye, egyrészt valóban vannak a lövésnyomokat ábrázoló kis golyócskák a Földművelésügyi Minisztérium épületén. Valóban, az egy nagyon attraktív, jó gondolat, de sajnálatos módon, például a Kossuth téren sétálgató turisták számára semmit nem mond. T essék megnézni, hogy amikor elmennek előtte a turistacsoportok, egyáltalában megfigyelike. Én többször azt láttam, hogy ha rá is pillantanak, azt hiszik, hogy az valami sporteszköz, climber, mintha kis hegymászó pontocskák lennének, és nagyon sokszor azt kell tapasztaljam, hogy ilyen módon fotózkodnak a turisták. Tehát nem tudják beazonosítani, hogy az mire emlékeztet. A másik, hogy van egy felirat a kaszkád homlokfalán: „Tiportatunk, de el nem veszünk, üldöztetünk, de el nem hagyatunk”, a római levélből egy idézet, de ez meg annyira kicsi a tér egészéhez képest, hogy vajmi kevéssé feltűnő. A harmadik ilyen pont pedig egy egykori közműalagútból kialakított, térszint alatti kiállítótér. Jól tessék megérteni, ott, ahol korábban a fekália hömpölygött be a Dun ába, egy kanális, abban vágtak ki önök egy szakaszt, és oda kényszerítették le, a föld alá ’56 emlékét. Azt gondolom, hogy ez egyrészt nagyon rossz ötlet volt, azonkívül emlékszem, hogy a nagyszüleim, szüleim hogyan mesélték el, lehetett tudni, hogy a komm unisták hogyan kényszerítették szó szerint a föld alá ’56 emlékét. Ezek a nagyon rossz asszociációk szerintem másokban is felmerülnek. Nem! Ha mi azt gondoljuk, hogy ’56 forradalma megérdemli azt, hogy a Kossuth téren helyet kapjon, akkor ahhoz egy tisztes séges
