Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - KORÓZS LAJOS (MSZP):
3265 Nem szeretnék megismételni olyan statisztikai adatokat, amelyeket itt nagyon sokan citáltak, de mégis kell hogy mondjak néhányat, és még jól is jött nekem, hogy egy GyőrMosonSopron megyei képviselőtársam szólalt fel előttem, mert én elsősorban a jövedelmekről és a vidéki népesség jövedelméről szerettem volna beszélni. Tudják, egy országban, függetlenül attól, hogy ez az ország hol helyezkedik el, mindig vannak területi k ülönbségek. Ez van Angliában is, van Németországban, Svájcban is, ÉszakAmerikában is, gyakorlatilag mindenhol. Az más kérdés, hogy a politika, látva ezeket a különbségeket, hol avatkozik be. A beavatkozás abba az irányba megye, hogy a különbségek még nőn ek is, legyen ez akár területi különbség, jövedelmi különbség, infrastrukturális különbség, ezen belül lehet a humán infrastruktúráról, a vonalas infrastruktúráról beszélni, hogy ezeket növeli a kormányzati politika, vagy igyekszik csökkenteni? A szólamokb an én azt látom, hogy szinte mindegyik kormányzat igyekszik ezeket a különbségeket csökkenteni, viszont a gyakorlat teljesen mást mutat. Elhangozhatnak gyönyörű számadatok arról, hogy milyen fejlesztések és hova mentek, mit építettünk; már annyi híd van eb ben az országban, hogy se szeri, se száma; annyi felújított kórház van, hogy nem is tudjuk már nyilvántartani. Csak tudják, úgy van ez, hogy hiába van egy kórház felépítve vagy felújítva, ha nincs benne orvos, aki gyógyítson. Hiába költöttek és könyveltek el 510 milliárd forintot egyegy felújításra, akkor, ha nincs szakdolgozó, aki ellássa a betegeket. És hiába, ha azok az emberek, akiknek ezeket a szolgáltatásokat igénybe kellene venni, el se jutnak a szolgáltatást biztosító intézményhez. A jövedelmek ol daláról nézve az látszik, hogy Magyarországon a népesség négyötöde, hangsúlyozom: a népesség négyötöde képtelen bármit is megtakarítani. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy egyik napról a másikra él. Az látszik Magyarországon, hogy az állam sokkal, de sokka l többet költ saját magára, mint mondjuk, az Európai Unió átlaga vagy éppen a szomszédos országok. Felesleges luxuskiadások, felesleges beruházások, felesleges kedvezmények tömkelege az, ami a kormányzati politikát illeti. Ha megnézzük a közbeszerzési piac ot, akkor látjuk, hogy évente olyan 2000 milliárd forintot csak a közbeszerzéseken adminisztrálnak, és ebből az látszik, hogy a közbeszerzési piacokon kik azok, akik nyomulnak, és kik azok, akik a megrendeléseket kapják. Hát, divatosan úgy szokták mondani, hogy az oligarchák, de nem csak kizárólag ők. Megnéztem én is, csak idecitálok mégis egy statisztikai adatot. Tizenöt évvel ezelőtt a száz leggazdagabb magyar vagyona 632 milliárd forint volt, 2017ben ez a vagyon 3380 milliárd forintra nőtt. A leggazdaga bbak ebben az intervallumban ötszörösére növelték a vagyonukat, miközben az átlag magyar vagyona alig nőtt vagy egyáltalán nem nőtt. Múlt héten látott napvilágot egy civil szervezet által elvégzett mérés, merthogy a kormányzati statisztikai hivatal - én cs ak így hívom - már két éve nem csinál létminimumméréseket. Ez a civil szervezet azt állapította meg, hogy a magyar népesség 29 százaléka, durván egyharmada a létminimum alatt él. Ha tovább boncolgatjuk ezeket a statisztikákat, akkor az is látszik, hogy aho l nem rendelkeznek gyerekkel, ha azokat a háztartásokat nézzük, ahol nincs gyerek, ott 23 százalékos ez a létminimum alatti élet, és a gyerekes háztartásokban meghaladja az 51 százalékot. Eszméletlen nagy kockázatot jelent az, hogyha egy család gyermeket v állal. Kedves Képviselőtársaim! Ha a jövedelmi tizedeket vizsgáljuk, a jövedelmi tizedek mellett a háztartásokat is decilisekre lehet osztani, ugyanis ez a létminimummérés azért érdekes a számomra, mert háztartástípusokat mérnek benne. Ebből kiderül, hogy az alsó decilisben lévő háztartások 100 százaléka a létminimum alatt él, a második tizedben lévő háztartások 99 százaléka, a harmadik tizedben lévők 64 százaléka, de még a negyedik tizedben élő háztartások 17 százaléka is a létminimum alatt él. Hol koncent rálódnak ezek a háztartások? Többek között ÉszakMagyarországon, többek között ÉszakkeletMagyarországon. Az északmagyarországi régió mélyrepülésben van, itt többen hivatkoztak már rá.
