Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
3248 (Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnö ke foglalja el.) Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy az élhető Magyarország és a vidékfejlesztésért tenni akaró kormány mindent megtesz annak érdekében, és a 201420as ciklusban minden rendelkezésre álló forrás a tenni akaró vidéki embereknek, akár önko rmányzatoknak, vállalkozásoknak, egyéni tenni akaró embereknek a rendelkezésére áll. Bízom benne, hogy jól ki tudjuk használni, és az ott élő emberek életminősége javulni fog. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Üdvözlöm önöket, jó napot kívánok! A kormány nevében Nagy István államtitkár úr kért szót. Parancsoljon! DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Harangoz ó Gábor képviselőtársam fölvetésére szeretnék néhány szóban válaszolni. Hiszen olyan kérdéseket vetett föl, amit nem szeretnék úgy hagyni a levegőben. Külön köszönet az elismerésért, hogy miniszter úr helyes képet festett föl a vidék állapotáról. Azt hisze m, hogy az az expozé nagyon őszinte, nagyon értékes elemzés volt. Pontosan azért, hogy a vita is egy őszinte, mélyreható szakmai síkon tudjon menni, és valóban próbáljuk megkeresni kiki a maga szemszögéből azt a lehetőséget, hogy hogyan lehet a magyar vidé k fejlesztéséért, a magyar vidék életképességéért valamit tenni. Azt mondja, külön köszönet neki, hogy amikor a hátrányos helyzetű térségekről beszélt, akkor a közmunka szerepét mint pozitív példáét említette meg. Igen. És én ezt nagyon szeretném kihangsúl yozni, hogy nem lehet egy csapásra mindent megoldani. Csak folyamatokat lehet vezényelni. Először meg kell tanítani, őszintébben fogalmazok, rá kell kényszeríteni az embereket, hogy megélhetés csak akkor jár, ha valaki dolgozik és alkotómunkát folytat. Biz ony, nagyon sok térségben olyan helyzet volt, hogy a harmadik, negyedik generáció már nem látta az elődjét munkába menni. Tehát először ki kellett alakítani a munkába járás kultúráját, hogy dolgozni kell. Ugyanakkor azt is hadd mondjam, hogy itt a 2018as költségvetés, amelyikben tisztán látszik, hogy mintegy 50 ezer főt legalább szeretnénk a közmunkából kivenni és a gazdaság felé elmozdítani, hogy kitoljuk a versenyszférába. Hiszen munkaerőhiány van Magyarországon, létkérdés a dolgos kezek munkája. Nagyon fontos, és szerintem látszik is a kormány szándékaiban, hogy merrefele megy. És ki kell mondani egy nagyon nagy igazságot, hogy ott sikeresek egyes települések, térségek, ott különböznek a másik térség másik településétől, ahol bizony van egy jó polgármest er, vagy van egy jó tanító, aki közösséget épít, aki összefogja őket, aki jó példával jár elöl. Tessék megnézni, a legfejlettebb GyőrMosonSopron megyei körzetekben is van olyan település, ahol feladják. És van olyan mellette lévő település, tehát ugyanol yan gazdasági lehetőségek, ugyanolyan gyakorlatilag minden, mint a szomszédban, csak ott akarnak és tesznek és küzdenek azért a maguk nehézségeivel, hogy hogyan tudnak kitörni. (17.10) Csodálatos példákat lehet mondani, ha akár Hajdúnánáson a „Nánási porté kát” megnézik, közmunkából indult az egész. Ma már piaci szereplők abban a térségben és gyakorlatilag országos szintűvé növik ki magukat. Ezt kellene továbbvinni, ezt kell hajtani ahhoz, hogy lehessen javítani a helyzeten. Szó esett a területalapú támogatá sokról. Azt kell mondanom, hogy sokat bántanak bennünket érte. De emlékezzenek: azt a degressziót pontosan mi vezettük be. Nagyon kikaptunk érte anno, pont a szocialistáktól, hogy 1200 hektárban maximalizáltuk. (Gőgös Zoltán: Mert nem néztetek semmit, Pist a, csak a méretet!) De kellett, hogy az egész nagybirtokot hogyan tudjuk lebontani. Mindig
