Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 22. hétfő (227. szám) - A magyar vidék gazdasági és társadalmi felemeléséhez szükséges lépésekről című politikai vita - GELENCSÉR ATTILA jegyző: - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
3216 működtetni, üzemeltetni, fönntartani és faluba szervezni a magyar társadalmat. Ez jól mutatja, hogy a politika liberális oldalán az elmúlt évtizedekben kialakultak egészen hajmeresztő megkö zelítések a magyar társadalmi valóságot illetően. Azt remélem, hogy az LMP nem az SZDSZ örököse, és nem képviseli az SZDSZhez hasonlóan liberális pártként ezt a megközelítést, amely nem számol a faluval. Sajnálom, hogy csak egyedül van itt képviselő úr, e gy kis frakció esetében nyilvánvaló, hogy ez nem könnyű dolog, de jó lett volna hallani mindannyiójuk hozzáállását ezzel kapcsolatban, hogy vajon liberális pártként mit gondolnak azzal kapcsolatban, hogy számos magyar liberális szerint a falu egy meghalado tt dolog, és már nincs rá szükség. (Sallai R. Benedek közbeszól.) Ebben a Házban, úgy gondolom, hogy a falu kérdése, a vidék kérdése, a vidékfejlesztés kérdése és a vidék jövőjének kérdése nem agrárius kérdés önmagában. Természetesen a mai vita kapcsán és a vita utáni további gondolkodásban szó lesz majd a vidékfejlesztési források sorsáról, szó lesz az agrártámogatások céljáról, szó lesz a gazdasági ösztönzés lehetőségeiről, de a vidékfejlesztés, ha jól értem és jól néztem a különböző politikai pártok ezze l kapcsolatos nyilatkozatait vagy programjait, vagy jól hallottam a készülő programokról, akkor sokkal többről van szó, mint önmagában agrárkérdésről. Hogy ez mennyire társadalmi kérdés, arra a mi politikai családunkhoz közel álló és általunk vállalt Ill yés Gyula, Németh László, Szabó Dezső vagy Féja Géza is jó pár alkalommal és különös alapossággal hívta föl a figyelmet. Az az érdekes, hogy száz év távlatában ezek a kérdések nem megoldódni látszanak, hiszen a mai kor gondolkodói közül többen hívják föl a rra a figyelmet, hogy az előbb említett 2809 község méretű település közül körülbelül ezer olyan község méretű település van ma Magyarországon, amelyet a megszűnés és a kilátástalanság veszélye fenyeget. Az én választókörzetem 19 településből áll, és a 19 település között van olyan település, amelynek a lakossága várhatóan még az én életemben - nem biztos, hogy az én képviselői mandátumom alatt, de remélem, az életemben - olyan nehézségek és kihívások elé áll, amely nehezen kezelhető. Fölmerül annak a veszé lye is, hogy egy néhány száz fős kistelepülés 3040 év múlva már nem létezik, hiszen kihal az adott település. Vannak Magyarországon olyan települések, és vannak olyan kutatók, akik azt valószínűsítik, hogy ezeknek a településeknek a száma ezerben is mérhe tő, amelyeket az elnéptelenedés, elvándorlás, kihalás és kiürülés veszélye fenyeget. Másik riasztó adat, hogy 350 ezer üres ingatlan van ma Magyarországon, amit nem laknak. Becslések szerint ebből 150200 ezer olyan ingatlan van, amely egyébként lakható. E zek többsége vidéken van, kistelepüléseken vagy kisméretű közösségekben. Miközben számos gazdasági, társadalomfejlesztési programmal próbálkozunk a lakásépítések, újlakásépítések területén, csak zárójelben jegyzem meg és fölvetném, hogy elgondolkodtató, hogy közben 150200 ezer üres, döntően falusi elhagyott ingatlan van, amelyek lakhatóak, és körülbelül 150 ezer van, ami már lakhatatlan állapotban van. Ez mindmind olyan folyamat és olyan eredmény, amely meggyőződésem szerint mindenféleké ppen figyelmet érdemel, és támogatást érdemlő kérdés két szempontból: a népesség megtartása és a népesség eltartása szempontjából; hogyan lehet megtartani, és hogyan lehet eltartani. (14.50) Nagyon beszédes adat - és ezzel nem minősíteni szeretném, önmagát minősíti a tény , hogy 2002 és 2010 között a budapesti lakosság GDPből való részesülése, ez azt jelenti, hogy mekkora Budapesten az egy főre eső GDP, 222 ezer forint volt, az országos átlag meg 200 ezer. Tehát 2002től 2010ig odajutottunk, hogy a budap esti lakosság egy főre eső, GDPből kivett aránya 222 ezerre ment fel, miközben az átlag 200 ezer volt. Most, 2010 és ’17 között ez egyébként 204 ezerre ment vissza. Ez nem azt jelenti, hogy Budapest lett relatíve kevesebb, hanem azt jelenti, hogy vidéki t elepüléseken a GDPtermelési képesség jelentős mértékben nem növekedett. (Gőgös Zoltán: Csak nem falun!) Tehát az, hogy ki kormányozza az országot, ki kap a választóktól bizalmat, közvetlenül
