Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 19. péntek (226. szám) - Egyes törvényeknek a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek létrehozásával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KÓSA LAJOS
3113 teszi, elmenjen munkába naponta, hetente egykét napot, egykét órát, mikor hogy adja ki az ideje. És egy ilyen lehetőséggel kifejezetten szeretnének élni a nyugdí jasok, legalábbis a 40 százalékuk így nyilatkozott. A potenciális munkaadók szintén úgy nyilatkoztak, hivatkozhatok itt például a szövetkezeti bolthálózatot üzemeltető Coophálózat vezetőjének a mondására, vagy nyugodtan mondhatom a VOSZ alelnökének nyilat kozatait, Dávid Ferenc nyilatkozatait, hogy ez egy nagyon jó lehetőség. Bizonyos, kifejezetten olyan területeken, ahol munkaerőhiány van, ez a rugalmas foglalkoztatási forma beválhat, és nagyon jó lehetőséget ad azoknak az embereknek, akik már nyugdíjellát ást kapnak, de még van bennük tetterő arra, hogy foglalkoztatásban részt vegyenek. Hogyan működne ez a forma? Néhány példát szeretnék ezzel kapcsolatban mondani, mert számos félreértés volt, amit én a nyilatkozatok kapcsán láttam a nyugdíjasszövetkezet műk ödésével és ezzel a foglalkoztatási formával kapcsolatban. Megalakul egy nyugdíjasszövetkezet, belépnek a tagok az alapszabályban meghatározott hozzájárulással. Ez 500 forint, nem több. A diákszövetkezeteknél a fő szabály 1000 forint, amit, tudni kell, hog y akkor visszakapnak, ha kilép az illető. De lehet 500 forint, ad absurdum lehet 100 forint, tehát ez nem pénz kérdése. Belép, megalakítják a nyugdíjasszövetkezetet, tíz ember a minimális létszám, de mondjuk, összejön ötven ember, és azt mondják, hogy mega lapítottuk a nyugdíjasszövetkezetet. A nyugdíjasszövetkezet szerződik valamilyen munkára egy munkaadóval. Ez alapvetően megbízási szerződés, tehát nem munkaszerződés. Azt mondja egy szövetkezeti bolthálózat, hogy ezzel a nyugdíjasszövetkezettel egy adott t elepülésen, Kisújszálláson szerződök heti 50 óra kereskedelmi munkára, tehát 50 órát leszerződök a nyugdíjasszövetkezettel. A nyugdíjasszövetkezet biztosítja a feltételeket. Tehát ez azt jelenti, hogy kijelöli azokat a tagokat, csak a tagokat, akik a nyugd íjasszövetkezet tagjai, hogy ők fogják, mit tudom én, tizenöten teljesíteni ezt az 50 munkaórát bolti kereskedelmi munkában. Ők osztják be, hogy ki mikor megy. Rendkívül rugalmas a dolog. Be van osztva valaki, de szólt, hogy ne haragudjatok, megjöttek az u nokák, orvoshoz kell mennem, bármi dolgom van, hiába osztottatok be kedden 10től 12ig munkára, nem tudok menni, de helyettem küldöm a másik szövetkezeti tagot, aki éppúgy megfelel a feltételeknek, mindenfajta munkabiztonsági előírásoknak, és helyette ő m egy be. Ebből a munkaadó, aki a megbízási szerződést aláírta, a boltos, csak annyit érzékel, hogy valaki jön, akit egyébként ismer, mert a neveik le vannak adva, hogy kik mehetnek oda, és akkor 10től csak egy telefon, hogy most akkor nem Kovácsné megy, ha nem Béla bácsi, és ő megy be. De egyébként saját maguk osztják be ezt a foglalkoztatást. Ez kifejezetten arra jó egyébként, hogy például kereskedelmi egységeknél nyilvánvaló, hogy a boltok forgalma egyenetlen. Van, amikor elegendő egy minimális személyzet. És ki nem látta azt a helyzetet, amikor viszont csúcsforgalom van, és a pénztárnál kell sorba állni hosszabb időt, mert a munka törvénykönyve alá tartozó foglalkoztatásnál, ha rendes alkalmazottat vesznek föl, azt nem lehet, mondjuk, minden második nap 2 órára beültetni a csúcsforgalmi időszakokra. Tehát fogja magát és leszerződik ilyen munkára. Ez rendkívül rugalmas. A nyugdíjas, amit keres, az egyébként a sajátja. Természetesen félreértés ne essék, ez alapvetően pénzbeli lehetőség. Mi csak annyit írtunk bele a törvénybe, hogy amennyiben a szövetkezetnek pénzügyi eredménye van, azt a tagok számára kifizetheti adómentesen és különböző lehetőségek formájában; egyébként pénzben is, csak akkor megint adózik utána. Ez megint csak egy lehetőség. Összességében te hát ez egy nagyonnagyon rugalmasan működő forma. Természetesen nem tudjuk, hogy beválike vagy sem. De azt tudjuk, hogy a diákszövetkezetek esetében 135 ezer diák dolgozik az országban, és együttesen egy évben teljesítenek durván 22 milliárd forintnyi mun kát, ennyit a saját közreműködésükkel. Amennyiben a szövetkezet külső embert alkalmaz, aki nem szövetkezeti tag, ilyen típusú munkára, akkor természetesen minden
