Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 18. csütörtök (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2963 választókerületében majd meginduló fejlesztéseket. Ehhez én gratulálok, nagyon örülök neki. De mégis inkább azokról szeretnék beszélni a hozzászólásomban, akik nem ennyire boldogok. Ezek a magyar betegek. Teszem ezt azért, mert átnézve a költségvetés egészségügyre vonatkozó fejezetét, azt kell megállapítsam, hogy a kormány nem akar, újfent nem akar a magyar egészségüggyel foglalkozni. Minden szakmai kör nagyjából 600 milliárdosra taksálja azt az összeget, ami szükséges lenne az egészségügy zavartalan működéséhez. Ennyi hiányzik tehát a rendszerből. Ha ezt a pénzt vetjük össze a költségvetésben az eg észségügyi fejezet növekményével, akkor látjuk, hogy ennek töredéke sem fog jutni. Nagyon nehéz feladat, ha a kormány egészségpolitikájáról kell beszélni, mert jelen pillanatban a kormány egyetlen érvényes dokumentummal nem rendelkezik az egészségügy terül etéről mint sorvezető. Nincs. Van egy iromány, ami az „Egészséges Magyarországért 20142020” nevet viseli, de ez nem egészségügyi koncepció, ez nem egészségügyi program, és nyilvánvalóan csak az uniós források felhasználása végett elvégzett kötelező ujjgya korlat volt. És miután nincs mihez mérni a kormányzat tevékenységét, ezért az látszik, hogy az egészségügy ügyében vagy tüzet oltanak, vagy ötletelnek. Tüzet oltanak, mondjuk, akkor, ha kiderül, hogy a sürgősségi osztályokon nincs elég szakorvos, és akkor gyorsan oda pénzt kell adni, mert ezzel megváltoztatjuk a rendszert. Vagy ötletelnek. Ki ne emlékezne még az „aki nem vesz részt szűrővizsgálatokon, fizessen több egészségügyi járulékot” című, most már hamvába holt ötletre? Az ötletelések pedig általában n em vezetnek jóra. Amikor az egészségügyi költségvetésnél megpróbálnánk esetleg a hivatalban lévő államtitkár elképzeléseivel összevetni 2018at, akkor nagyon keveset látunk belőle. Igaz, hogy ő maga sem mondott túl sokat az egészségügyről, mondott öt ponto t, és ezzel a maga részéről befejezettnek nyilvánította az egészségügy koncepciós átalakításának feladatát. Pedig a bajok óriásiak. Ha csak haladunk az alapellátástól a fekvőbetegellátásig, akkor mindenütt látunk aggasztó, sokszor visszafordíthatatlan fol yamatokat. Az alapellátásban a háziorvosok, azon túl, hogy sajnálatos módon öregszenek, több mint 300 praxisból hiányzanak. Ezeket a praxisokat nem tudta betölteni a kormány, és nem tud hathatós programokat indítani azért, hogy akinek nincs háziorvosa, ann ak legyen. Ezekben a praxisokban hosszúhosszú idő óta nem dolgozik háziorvos, és nem mutatkozik annak egyetlen jele sem, hogy ebben változás lehetne. A finanszírozásuk pedig éppen azért nagyon rosszul alátámasztott és nagyon rosszul működő, mert látnivaló an mindenütt szeretik a sok kártyapénzzel járó, egyébként egy területen lévő praxisokat, és nagyon kevéssé tudnak foglalkozni azokkal az igenigen széttagolt, nehezen bejárható praxisokkal, amelyek főleg kistelepüléseket foglalnak magukba, és főleg az orsz ág nagyon szegény vidékein vannak jelen. Amikor önök arról beszéltek, hogy a járóbetegszakellátásban növelni kell az egynapos műtétek számát, és meg kell próbálni a fekvőbetegellátásból odaterelni az embereket, mert az utóbbi drága, akkor nem tesznek eme llé semmit. Sem költségvetési forrást, sem mást. Márpedig, ha ebben nem lesz perdöntő változás, akkor az látszik, hogy a kórházakban, vagyis a fekvőbetegellátásban újfent finanszírozhatatlan lesz a működés, illetve a működés fenntartása. Azért mondom ezt, mert miközben óriási elánnal szokták felkonferálni, hogy éppen mennyi kórházi adósságot csökkentenek, az látszik, hogy ezek a kórházi adósságok újratermelődnek. Újratermelődnek; ezek szerint finanszírozási probléma van, és nem az, hogy a kórházi vagy gazd asági vezetők rosszul bánnak a kórházi költségvetésekkel. A kórházak alulfinanszírozottak, és jelenlegi formájukban mindig fognak adósságokat termelni, mert nem tudnak mást. Azt állítom továbbá, hogy amikor rendszerszerű szűrőprogramokat kellene bevezetni, hogy megelőzzük a betegségeket, és egészségben tartsuk az embereket, akkor ezeknek szintén nem látszik hathatós finanszírozása a költségvetésben. Amikor boldogan szoktak arról beszélni, hogy milyen jó
