Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
284 ebben a helyzetben, ugye, ha 14 órakor állt műszakba, akkor 18 óráig, nem, 20 óráig munkatevékenységet fog folytatni, ha csak 4 órát, akkor 18 óráig munkatevékenységet fog folytatni. Ha este 6ig vagy este 8ig dolgozott ebben a második etapban, akkor újra a műszak befejezését követően v áltások vannak ezeknél a munkahelyeknél, az is időt rabol, egy fél óra eltelik, fél 7 vagy fél 9, majd újra hazamegy, háromnegyed óraegy óra, fél 8 vagy fél 10, attól függően, hogy 4 vagy 6 órát dolgozott pluszban, és otthon van már a családjánál este vag y fél 8kor jó esetben vagy fél 10kor. És ha jól megy a sora, akkor holnap reggel kezdheti újra. Na szóval, a példát csak azért említettem, és azért mondtam el, hogy ez a munkavállaló végképpi kizsigerelése. Egyszerű en elfogadhatatlan, hogy olyan helyzetet próbálnak megteremteni főleg az után a 2011. évi munka törvénykönyve után, ami már önmagában a kizsigerelés irányába vezetett. 2011… - a 2012. januártól hatályosuló munka törvénykönyve gyakorlatilag azt hozta - emlé kezzenek vissza, legyenek büszkék rá, hogy elvették a délutános pótlékokat, lecsökkentették az éjszakai pótlékokat , hogy olyan kollektív szerződések életrehívódásának a lehetőségét teremtették meg, adták meg, ami arról szól, hogy az állami működtetésű cégek esetében a munka törvénykönyvétől - idézőjelbe tetten a munka világában: a bibliától - pozitívabban nem lehet eltérni. (12.00) Értik?! Nem negatívabban, pozitívabban nem lehet eltérni. Önök most megmutatják, hogy lehet negatívabban eltérni még attól is, ami önmagában már a kizsigerelésnek a munka törvénykönyveként megjelent. Megmutatják azt, hogy hogyan lehet a munkaadók számára olyan feltételeket teremteni, ami tényleg végképp a munkavállalók kizsigerelésével párosul. Azt szokták mondani a munka vil ágában, hogy a munka törvénykönyve arra való, hogy egyrészt rugalmasságot, másrészt biztonságot adjon. Rugalmasságot nyilván a munkaadóknak és biztonságot a munkavállalóknak. Önök végképp az elmúlt hét esztendőben azt teremtették meg, hogy a rugalmasság, r ugalmasság, rugalmasság kereteit tágították, persze közben a munkaadókat is a falhoz szorították azzal, hogy például ezeknek a munkavállalóknak, akiknek nem olyan hatalmas a fizetésük buszvezetőként sem, ezeknek a munkavállalóknak a bére után egyre növekvő járulékteherrel párosították a munkaadókat, ezzel őket is, mint mondtam, a falhoz szorították, de a munkavállalókat végképp a munkaadókon felül. No, a példát csak azért említettem, mert Witzmann képviselőtársam a kipihent munkavállalókról szólt és annak a lehetőségéről. Ennek a törvénytervezetnek a célja nyilván nem más, mint az, hogy a pihenőidőt valójában két részletben adhassa ki egy adott nap leforgása alatt. Nyilván értem, a csúcsterhelés meg a ciklikusság figyelembevétele mellett gondolkodnak így, a reggeli, az esti csúcsok tekintetében a közúti közlekedés vonatkozásában, a 050 kilométeren belüli esetekben. Nem ez a munkaszervezés. A munkaszervezés sokkal inkább másról szól, az a munkavállaló érdekeit is szem előtt tartja. Tehát helyi és 50 kilométer en belüli; persze, ha megnézzük az azon túli, a Volántársaságokat érintő szabályozási rendszereket, akkor ott is látható, hogy egyszerűen azon szabályozási keretek között, amelyeket önök rajzolnak az ő számukra, a formákat, amelyek működési alapja az ő mu nkavégzésüknek, nem lehet tartani. Magyarra fordítva a szót: úgy lehet eleget tenni egy ilyen típusú elvárásnak, hogy közben létszámbővítésekre kell sort keríteni. No, de ennek meg egyéb más feltételeit nem teremtik meg, mert lassan már nem lesz Budapesten , de a nagyobb városokban sem olyan, aki ilyen típusú munkatevékenységet vállalna, mert érzi azt, hogy itt csak a falhoz van szorítva és elhagyja ezt az országot; 600 ezren már elhagyták, tudják önök is. A napi pihenőidő tekintetében az alap az, hogy 12 ór a; 12 óra és lehetőség szerint ez egybefüggő 12 óra legyen. Ez a szabályozás most azt mondja, hogy megbontható 9 és 3 órára, és az egyik munkanap befejezését követően, a másik munkanap elkezdése előtt legyen a hosszabb futamidejű 9 órás pihenésre fordíthat ó idő. De azt nem mondja és azt nem mutatja már meg, hogy ebben a 9
