Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 22. szerda (201. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Nemzeti Bank 2015. évről szóló üzleti jelentése és beszámolója, valamint az ennek elfogadásáról szóló határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
276 beállítani a működését, de azt látni kell, hogy egy folyamatos tartalékrendszert vezettek be ezáltal a nyereségkeletkeztetés tekintetében. Ily módon az az MNB által befizetett 50 milliárd, amiből lehetett volna egyébként, még ebből is a devizahitelkárosultak bajait orvosolni, eltörpül ahhoz képest, ami egyébként befizetési kötelezettségként megjelenhetett volna. És valóban nem véletlen, hogy több vezérszónoki felszólalásban is felmerültek azok a már inkább a ko rmánynak címzett kritikák, amelyek értelmében elmondható, hogy a rugalmasság hiányzik a megoldások rendszeréből. Hisz mit tettek önök? Egy elképesztő piaci árfolyamú devizahiteles átváltást foganatosítottak. Ezzel a kiszáradt gazdasági kö rnyezetet konzerválták. A jó barátaiknak, a szerencsés társadalmi helyzetben lévőknek lehetővé tették azt, hogy kedvezményes, 180 forintos áron végtörlesszenek, tehát egy elképesztő arcátlan kettős mércét vezettek be ebbe a rendszerbe. A mai napig nem tudj ák megindokolni az emögött húzódó filozófiát - nem is lehet. Vélhetően a szerencsés és felső középosztálytól fölfelé megtalálható emberek számára egy teljesen indokolatlan, értelmetlen mentőöv dobásáról volt szó. Itt az árfolyamgátas probléma, ahol a gyűjt őszámlákon gyűlő összeg az öt év lejártával már mostanában fog azokon csapódni, akiknek jellemzően és rendszerszinten a családi háttere, gazdasági helyzete nem javult olyan mértékben, hogy ezt a többletterhet vállalni tudják, ráadásul ezen többletteher jó része indokolatlannak tekinthető. És azt is látjuk, hogy valóban egy walk away típusú elsétálási jog biztosítása azok esetében, akik már a törlesztési kötelezettségüknek vélhetően eleget tettek, a magáncsőd intézményének a normális feltételrendszerrel való ellátása mindmind ezreken, tízezreken segíthetett volna. Jelen pillanatban ott tartunk - nem tudom, hogy alelnök úr vagy bármely kormánypárti képviselő milyen gyakran egyeztet a hitelkárosult családokkal , legutóbb a XIX. kerületben jártam egy olyan csa ládnál, akinek semmi más vágya nem volt, mint hogy legalább a Nemzeti Eszközkezelőhöz bekerülhessenek, nincs objektív kizáró körülménye ennek, tehát a törvényben előírt feltételeknek megfelelnek, ugyanakkor az érintett hitelező bank első körben nem volt ha jlandó hozzájárulni, áldását adni még ahhoz sem, hogy még ezt a csonka megoldásnak is alig nevezhető formulát igénybe vehessék. Aztán pedig megtörtént az, ami nagyon ritka Magyarországon: az egyik hitelező vagy felszámolta magát, vagy csak egyszerűen elérh etetlenné vált, és azóta semmiféle együttműködő nyilatkozat nem csikarható ki tőle azt illetően, hogy legalább azt engedje meg, hogy az eszközkezelőhöz bekerülhessen a család. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az eszközkezelő, bár elvileg felülről nyitott kal appal működik, költségvetési források odarendelése tekintetében sincsen biztonságban, én legalábbis nem látom a magyar költségvetésben azt a hátteret, kormányrendeletekben sem lelhettük fel azt, hogy további forrásokat csoportosítanak ide. Így állhatott el ő, hogy az utóbbi év végén már alig 500 szabad helyért - idézőjelben - verekedtek azok a károsultak, akiknek ez is, ha nem is megoldást, de legalább levegőt nyújtott volna. Ezt a méltatlan helyzetet a kormányzat hozta létre, hagyta ennyiben. A Magyar Nemze ti Bank tulajdonképpen megcsinálta azt, amely réseket a törvényhozás meghagyott számára, ezekbe befutott, az ottani helyzeteket belőtte, és ha úgy tetszik, több száz milliárdos indokolatlan nyereséggel játszadozott, szerintem egyébként fantáziátlan és soks zor csalárd módon. Itt nemcsak a műkincsvásárlásokra gondolok, de adott esetben az ingatlanportfólió ilyen ész nélküli módon történő bővítése egy válságidőszakban nagyonnagyon visszaüthet, hiszen gondoljuk végig, hogy mi lesz eladhatatlan akkor, és mintha ezzel nem foglalkozna az MNB. De látszik, hogy nincs is valódi kontroll fölötte, éppen ezért nem a szervezetet kell leginkább hibáztatni, hanem a körülötte kialakult klímát, ezen kéne módosítani olyan mértékben, hogy az ellenőrzés visszaköszönjön ide. Épp en ezért, amikor Matolcsy úr arra hivatkozik, hogy 2013tól a Magyar Nemzeti Bank újból nyereségesen működik, akkor ezt a mondatot, gondolatot be kellene fejezni azzal, hogy ezzel a nyereséggel mit lehetne és mit lenne érdemes kezdeni. A helyzet az, hogy b ecsöpögtetni 50 milliárdot a költségvetésbe egyáltalán nem elég. Hozzám közelebb állt volna az, hogy mondjuk, az
