Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 8. hétfő (221. szám) - Dr. Áder János megválasztott köztársasági elnök eskütétele: - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök: - ELNÖK: - DR. ÁDER JÁNOS köztársasági elnök:
2467 többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű.” Tisztelt Ház! Cseréljünk ki a szö vegben egyetlen szót: birodalom. Hallgassuk csak! Egyik cél tehát az Európai Unió szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más tekinteteknek alárendelni. Másik cél pedig fenntartása Magyarország alkotmányos fennállásának, jogainak, törvényeinek, melye kből többet elvenni, mint amit az Európai Unió szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ha Deák Ferenc itt lenne közöttünk, meghallanánke bölcs szavait? A második téma : mindannyian a magyar nemzethez tartozunk. Két dolgot ajánlok az önök figyelmébe. Adjuk vissza nemzeti ünnepeink méltóságát! Ne abban versenyezzünk, ki hogyan tudja a másik rendezvényét megzavarni, de abban, hogy saját rendezvényeinket miként tudjuk a más ikénál méltóbbá tenni; miként tudunk az aktuálpolitikai ki- és beszólások helyett magvas gondolatokat az ünneplőkkel megosztani; miként tudjuk a márciusi ifjaknak vagy ’56 forradalmárainak az illő tiszteletet megadni. A másik kérdés a szolidaritás. Értsünk egyet abban, hogy ugyanaz a figyelem, ugyanaz a szolidaritás jár annak, akit hitéért vagy nemzeti kisebbséghez tartozása miatt üldöznek, mint akit származása miatt. A határokon túl élő magyarokért viselt felelősség ne csak alkotmányos rendelkezés maradjon , hanem ciklusokon átnyúló, közös programmá váljon. (13.20) Harmadszorra: mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk. Ha kiindulópontnak elfogadjuk, hogy ebben idősek és fiatalok, hívők és nem hívők, kormánypártiak és ellenzékiek egyetért hetünk, kérem, fontolják meg a következőket. A család szent. A gyermek sérthetetlen. 1990 után hallgatólagos egyezség volt közöttünk, hogy a közéleti szerepet nem vállaló családtagok, különösen a gyermekek, nem részei a politikai diskurzusnak. Az ő életük az ő magánügyük. Nekünk, politikusoknak semmi közünk hozzá. Ki, hol, mikor, kivel mit csinál, kinek milyen a nemi identitása, vallási meggyőződése, politikai eszmélése - nem tartozik ránk. (Taps.) És ha a bulvármédia nem is tudja időnként türtőztetni magát , nekünk nem kell erre az útra tévednünk és a családot, a gyermekeket érintő kérdéseket nemtelen politikai támadásra felhasználnunk. Végül néhány szó a közbeszéd állapotáról. Közös történelmünk nem minden szereplője egyformán megbecsült számunkra. De Széch enyit mindannyian tiszteljük, de Kossuthot mindannyian idézzük, s Deák Ferenc előtt mindannyian megemeljük a kalapunkat. Hát akkor mindez ne csak üres szónoki fogás legyen, hanem váljon erőforrássá! Ha valamit, hát tőlük azt megtanulhattuk: ha másként is l átták a jövőt, ha másmás következtetést vontak is le egy adott történelmi helyzetből, senki, még a legnagyobb rosszhiszeműséggel sem vitathatja el tőlük, hogy mindannyiuknak a szeme előtt - s hadd legyek most patetikus - a haza üdve lebegett. Kérdem: miér t nem ez a mérce ma is? Ismét Deák Ferencet idézem: „Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.” Tisztelt Ház! Közbeszédünk színvonala az utóbbi időben drámai mértékben rom lott. Itt és most mindezért nem akarom porciózni a felelősséget, de a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb. Nem érdemes méricskélni: ki kezdte előbb, ki volt először a durvább, ki lépett át először egy határvonalat. Közös a felelősség ünk a közbeszéd jelen állapotáért. Közös a felelősségünk a hogyan továbbért. Egy év van még a választásokig. A választópolgárok többsége biztosan nem akar ez idő alatt egy kitörésre készülő vulkán tetején élni. Kérdés: megadjuk a másiknak a kellő tisztelet et, érveket mérünke össze érvekkel, tényeket tényekkel - vagy indulatokat indulatokkal. Tanulunke Deák Ferenc önmérsékletéből, aki 1867. márciusi képviselőházi beszédében a következőket mondta: „Egyes kifejezéseket, mik a vitatkozások folytában ellenem t án élesebben is voltak intézve,
