Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 5. péntek (220. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DUNAI MÓNIKA (Fidesz):
2398 Három szinten szabályozzuk Magyarországon az egyenlő bánásmód kérdését, a legfontosabbat államtitkár úr már i smertette: az Alaptörvényünkben ki van mondva, hogy a diszkrimináció csak maximum pozitív diszkriminációként érvényesülhet; és államtitkár úr is azokat a csoportokat nevesítette és emelte ki, amelyek védettek már az Alaptörvényünk szerint is, és semmiféle különbségtétel nem megengedhető. Én azt gondolom, hogy ez a legerősebb, és mindenki ezzel egyet is ért, tehát nem csak én gondolom, ez a legerősebb jogszabályunk, és amennyiben itt mi az alapjait lefektetjük az esélyegyenlőség ügyében és a mindenféle külön bségtétel és diszkrimináció megakadályozása érdekében, akkor ez már elegendő garancia arra, hogy ha ezt betartja mindenki, akkor a törvényi szabályozástól minden úgy mehet, ahogyan mindenki kívánja. A második szint az egyenlő bánásmódról szóló törvény, ame ly módosításának ma az általános vitáját megkezdtük, néhány ponton még szigorítjuk, illetve pontosítjuk. A harmadik pedig a különféle szakági törvények, amelyek közül a nemzeti köznevelésről szóló törvényt érintjük. Tehát azt gondolom, hogy az egyébként sz igorú és az európai átlagon némely ponton túl is mutató szigorúságú jogszabályi rendszerünk ebben a témában megállja a helyét, szemünket nem kell lesütnünk, nem kell szégyenkeznünk, viszont ezt amennyiben lehet tökéletesíteni, lehet egyértelműsíteni, lehet kiegészíteni, akkor azt gondolom, hogy ezt kötelességünk megtenni. A Jobbik pedig azért bírálta a benyújtott törvényjavaslatot - és nem is fogják támogatni, ezt mondták , mert ez további szigorítása. Tehát érdekes, hogy balról kicsit olyan hangot lehetet t hallani, hogy nem annyira szigorú, még lehetne szigorúbb, jobbról pedig pont az ellenkezőjét hallhattuk, hogy nincs szükség ennek a módosítására, nincs szükség erre a további szigorításra. Kár, hogy már a Jobbikból az egyetlen képviselő, Gyüre Csaba vezé rszónok sincs jelen. Én, ha jól vettem ki a szavaiból, akkor ők ezzel a „nem” szavazatukkal arra buzdítanak bennünket, hogy a kötelezettségszegési eljárásnak ne feleljünk meg. Én azt gondolom, hogy ez egy veszélyes hozzáállás, nemcsak az európai uniós jogs zabályok betartása miatt, hanem maga az ügy, az esélyegyenlőség előmozdítása szempontjából is. Olyan vádakat hallottunk, hogy mi itt, a Fidesz konkrétan és a KDNP a Sorosszervezeteknek a kiszolgálói lennénk ennek a törvénynek a benyújtásakor és a tárgyalá sakor. Én szeretném rögzíteni, hogy nem erről van szó, nem a Sorosféle oligarcha által vezetett szervezeteknek szeretnénk megfelelni, de éppen más oligarchák által rángatott pártoknak sem szeretnénk megfelelni, mi a magyar embereknek szeretnénk megfelelni , a magyar vidéknek és a fővárosnak és az európai uniós jogszabályoknak. Különbséget kell aközött tennünk, hogy az európai uniós jogszabályok milyen hatásköröket érintenek. A jelenleg tárgyalt jogszabály az esélyegyenlőségről és az egyenlő bánásmódról szól . (15.00) Ezek nem nemzeti szuverenitási kérdéskörbe tartozó témák, hanem ezek európai, sőt nemcsak európai, hanem a világban közös, fontos értékek. Ezekben mi azt az álláspontot képviseljük a Fidesz részéről, hogy szeretnénk megfelelni minden tekintetben ezeknek az értékeknek, és az Európai Unió jogszabályait ebben a tekintetben is szeretnénk betartani. Veszélyes dolog egy kötelezettségszegési eljárást nem figyelembe venni. A másik kérdése Gyüre Csabának az volt, hogy hogyan is tudjuk mi összeegyeztetni ez t a jelenlegi törvénymódosítást és azt, hogy a brüsszeli kötelezettségszegési eljárásnak szeretnénk megfelelni, azzal, hogy egyébként most egy nemzeti konzultáció keretében egy „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampányt folytat a kormány és a kormányzó pártok. Ha itt lenne Gyüre Csaba, de remélem, hogy majd elolvassa a jegyzőkönyvben, vagy a televízióban esetleg most figyelemmel kíséri a hozzászólásomat, két teljesen különböző dologról van szó. Amint említettem, az esélyegyenlőség kérdése európai és világértéket ké pvisel. Azok a kérdések, amelyeket a nemzeti konzultációban érintünk, és amelyekben szeretnénk Brüsszelt
