Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 4. csütörtök (219. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2305 me gújításáról, ezeket én most itt nem akarom megismételni, gondolom, hogy a legtöbben ismerjük, és rendelkezett arról is, hogy a tanárképzésnek kell hogy legyen egy intézményi centruma, egy tanárképző intézet, de ezen a területen még sok rendeznivaló van. Az zal, hogy a szenátus koordinációs feladatává jelölte ki a törvény, csak remélhető, hogy koncepcionálisabb és valóban fontosabb feladattá válik a valóságban is a pedagógusképzést folytató felsőoktatási intézményekben. Csak egyetérteni lehet az oktatási jogo k biztosára vonatkozó szabályokkal. Kihangsúlyoznám azt az elemét, hogy senki nem utasíthatja, nem fogadhat el utasítást senkitől. Ez az ombudsman intézményének a függetlenségére utal. Egyébként egy olyan intézményről van szó, amire a magyar oktatásijogren dszer büszke lehet, hiszen eléggé egyedülálló még mindig, hogy külön oktatási jogok biztosa őrködik a jogok betartása és érvényesülése felett. Nincs ember ebben az országban, akit ne rázott volna meg a januári veronai tragédia, így tehát csak egyetérteni l ehet azzal a törvényhellyel, amelyben a tanulmányi kirándulások tekintetében az intézményvezető felelősségét firtatja, illetve bizonyos szabályok bevezetését teszi szükségessé. A határon túli kirándulások esetében is figyelni kell erre, hiszen ezek - bárme nnyire is magyar területre mennek - jogi értelemben külföldi kirándulások. Ha ilyen buszos kirándulások vannak, akkor nehogy valami tragédia történjék. Csak támogatni tudjuk azt a törvényhelyet, hogy szülők kezdeményezésére az első évfolyam megismételhető és ennek nem kell hogy nyoma maradjon. Megjegyzem, ez egy korábbi törvényben benne volt. Én annak idején sajnáltam, amikor kimaradt, hiszen ez azt a rugalmas elvet valósítja meg, hogy bizony a gyerekek fejlődése különböző tempójú, és vannak olyan bölcs, jó zan belátású szülők, akik rájönnek arra, hogy többet segítenek a gyereküknek, ha egy évvel meghosszabbítják az alapképzés időszakát, és ennek nincs olyan nyoma, hogy a gyerek kap, mondjuk, egy elégtelen bizonyítványt. És ugyanez a helyzet a kilencedik évfo lyamon is. Ezt is támogatni tudjuk. Támogatjuk a btmes gyerekekre vonatkozó szabályozást is. Aki beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarral küzd, annak nem az értelmével van probléma, hanem az akaraterejével, a pszichéjével, ami nehezen hozható össze azzal, hogy mondjuk, magyarból, történelemből és matematikából ne értékeljék. Nyilvánvalóan külön elbánást érdemelnek és ezt követelik valamennyi iskolafokon, de ők nem beteg gyerekek, nem olyanok, akiknek olyan zavaruk lenne, amit nem lehet korrigálni. A pedagógia ma már annyira differenciált kell hogy legyen, és a gyakorlatban egyre inkább differenciálttá válik, hogy ezeknek a gyerekeknek a későbbi életben való boldogulását segíti ez a rendelkezés. Egyébként a szabályokat államtitkár úr ismertette; itt az ért nagyon sokféle út van. Végül szólnék néhány szót én is a legvitatottabb kérdésről, a gyógypedagógus kényszerfeloldásáról, így nevezném csak. Kedves képviselőtársak, tegyék fel azt a kérdést maguknak, hogy ha valóban nincs, mondjuk, gyógypedagógus végze ttséggel rendelkező pedagógus, aki az énekzene órákat meg tudja tartani az iskolában, és a rokonságunkban, ismeretségi körünkben van enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek, vajon úgy döntetnéneke, hogy akkor ne tanuljon éneket, ne legyen, aki é nekelteti azt a csoportot, vagy azt mondják, hogy akinek énektanári képzettsége van, az azért tud énekelni, tud énekeltetni. Fontos, hogy a gyerek énekeljen, mert zene nélkül felnőni az bizony érzelmi sivársághoz is vezethet. Lehet, hogy ha gyógypedagógus képzettsége van, akkor ez hatékonyabb lesz, de nem ártalmas neki. Ezenkívül enyhén szólva is nem fair úgy beállítani, hogy ez a mi oktatáspolitikánk következtében állt elő. 2010 előtt már látható volt, hogy komoly pedagógushiányok vannak, és hogy elöregede tt a pedagógustársadalom, mégsem emelték a pedagógusok fizetését, olyan körülmények voltak az oktatási intézményekben, hogy megindult a pályaelhagyás, mert a pedagógusok nagy többsége nem osztotta azokat a liberális elveket, amelyeket az akkori oktatáspoli tika közvetített. Ezért 2010től igen nagy erővel megalkottuk a pedagóguséletpályát, jelentősen emelkedtek a fizetések, a Klebelsbergösztöndíj következtében növekedett a pedagógusképzésre jelentkezők száma. De kedves kollégák, hány év kell ahhoz, hogy eg y pedagógusképzési rendszerből olyan tömegek jöjjenek ki, hogy az egyre súlyosbodó pedagógushiányt pótolják? Hát, minimum egy évtized, ha nem egy
