Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 3. szerda (218. szám) - Egyes földügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
2124 lehessen megbéklyózni 10, 20, 50 másik tulajdonosnak azt, aki szeretne kijönni belőle és szeretne valamilyen gazdálkodást folyt atni. Szintén felvetődött az értékmeghatározás, hogy ezt térmértékben, aranykoronában akarjuk megtenni, és itt is el kell mondanunk - szerintem őszintén - egy vallomást. Oly mértékű feladat, amit nem lehet naprakészen megcsinálni, és nincs annál rosszabb, pont Sallai képviselőtársunk vetette fel, jó gazda, rossz gazda. Szerintem az a rossz gazda, aki becsapja önmagát, hiszen tegyük fel, modellezzük le, hogyan történik majd, ha netán ilyen földterületértékesítésre kerül sor. Nem mindig licit útján? Nem mind ig nyilvános árverés útján? És nem mindig a vásárlók a reális árat fogják tudni megmondani érte? És igazából az az ár, amit megadnak érte. Tehát ezért szükséges és ezért nem kockázatos azt mondani, hogy kiküldünk egyetemistákat, akiknek nincs még meg az a tapasztalata, de nincs annyi ember a földön, aki a fásított területeknek vagy bármilyen más területnek meg tudná határozni naprakészen az értékét, és hogyha rosszul hirdetjük meg és úgy adjuk el, annál rosszabb nincs, akkor rossz gazdák vagyunk. Tehát arra kell törekedni, hogy alakítsa ki az árat a verseny, és a verseny az mindig egy reális árat tud kialakítani, éppen ott, hiszen milyen problémánk van? Szabolcsban, Borsodban, Zalában vagy GyőrMosonban egész más árak lesznek ugyanolyan területre. És akkor a zt fogjuk mondani, hogy itt ilyen és olyan visszaélések vannak? Hiszen a tisztesség látszatára is ügyelni kell, nem csak magára a folyamatra. Tehát ez ezért történik, és semmi más visszaélési szándék ezzel a kérdéssel számunkra nincsen. Ander Balázs képvis előtársamnak mondom, DélSomogy, és sokszor beszélgettünk róla. Ez engem mindig megérint, mert egyrészt nagyon hatásosan tudja elmondani, hozzáértően tudja elmondani, látszik, hogy ott él, és látszik, hogy benne él ebben a problémakörben. Hadd mondjak el, anélkül, hogy megbántanék valakit, egy olyan esetet, ami velem történt. Egy GyőrMosonSopron megyei település, zsáktelepülés, kis faluban vagyunk, és én ugyanazokat a nézeteket vallom a vidékfejlesztésnél, úgyhogy egyetértünk ebben. Odamentem - agrármérnö k vagyok - biztatni az embereket arra, hogy tessék gazdálkodni, állítsuk be a hízókat, hizlaljunk 102050 disznót, lesz belőle pénz, 2510 bikát egy évben, és akkor jön a pénz, neveljünk brojler csirkét és hasonlókat, és akkor van értelme a gyereknek itt maradni ebben a faluban, van értelme. És akkor jelentkezik egy bácsi, és azt mondja, hogy: „Fiam, sok helyen mondta már el ezt?” Mondtam, hogy igyekszem, én ebben hiszek. És akkor azt mondta: „Ne tegye! Ne tegye, mert meg fog bukni.” Azt mondta, hogy mert nem kívánunk ilyet tenni. Engedje meg nekem - mondta ő , hogy olyan életet éljünk, amilyet mi szeretnénk. Mi nem akarunk már gazdálkodni. Azért meséltem csak el ezt a történetet, mert akkor, amikor egy Árpádkori település szociológiáját nézzük és az egé sz folyamatát, akkor az nem egy kormányzati ciklus, nem kettő, nem is csak egy időszak, egy rövid időszak kérdése, hogy ott mitől változik meg az emberek hozzáállása, akarata, életlehetősége egy térségben, hanem az egy nagyon hosszú, összetett folyamat. Ka posvár elszívó hatása, annak a szerepe, az, hogy a kommunisták a téeszbe beverték őket, és megszűntek tulajdonosnak lenni, óriási probléma. Igaz, az egyik halálos szög a koporsóban biztos, hogy ez. De nincs meg már - és ez egy nagyon nagy baja a vidéknek - a gazdálkodáshoz való akarat. (Dr. Apáti István: Az életkedvüket is elvették!) Sokkal nagyobb az akarat ahhoz, hogy dolgozom nyolc órát egy gyárban, szabadszombat van, szabadságot tudok kivenni, mint hogy felkelek karácsonykor is és húsvét szent napján is megetetni a jószágot, és ha nincs szerencsém, akkor jön a betegség, elhullik, és nem lesz meg a pénzem, vagy a felvásárló gazember elveszi, és annyit se fizet, amennyit beletettem. Tehát ezek mindmind óriási nehézségek, és ez egy nagyon összetett folyama t. De vannak jó példák, és ezért mondtam el az egészet, ezt szeretném önnek elmondani. Ha ott akarnak tenni a polgármesterek, nézzék meg a hajdúnánási példát. Lehet igényelni egyesületeknek szociális célra földterületet, lehet elkezdeni gazdálkodni. Az azé rt fontos, mert megtanítjuk újra az embereket vetni, hogy hogyan kell a krumplit elültetni. Bármilyen furcsa, nem tudják, elfelejtették. Ott, Hajdúnánáson
