Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 21. kedd (200. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvénynek az egyszerű bejelentés 300 négyzetméternél nagyobb lakóingatlan nem kereskedelmi célú építésére történő kiterjesztésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat... - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
213 építkezni, hogy lehetőség szerint ne kelljen az engedélyeke t megkérni ezekre az ingatlanokra. Gyakorlatilag ez a jól ismert fideszes út, a bürokráciacsökkentés álcájába van bújtatva, és a közjó szempontjából lesz feltüntetve az egész, holott egyértelműen arról van szó, hogy néhány ember, néhány gazdag - Mészáros L őrinc újabb villát épít Budán valahol? - igényeinek akarnak megfelelni. Az, hogy ez idáig is milyen jogi normákat sértettek a korábbi eljárásaik, szemlátomást nem fontosak. A törvény legutóbbi módosítása gyakorlatilag így is sérti már a közösségi jogokat é s szándékokat, és indokolatlan mértékben korlátozza az építési törvényt más törvények, helyi rendeletek és a települések harmonikus fejlődését célzó előírások megvalósulásán keresztül. Tehát teljes mértékben, tökéletesen egyetértek jobbikos képviselőtársam mal, a 2016. évi LXXIV. törvény a településkép védelméről mintha nem létezne. Innentől kezdve megszűnt, hatályon kívül helyezték egy ilyen rendelkezéssel. Bárki, aki bemegy a településre és akar egy ilyet építeni, nincs jelentősége. Korábban egy engedélyez tetési eljárásban, főleg amíg nem volt összevonva a hatóság, a különböző szakhatósági rendelkezések egy konszenzusra törekvéssel megpróbálták az ágazatokat értékesíteni. Tegyük fel, egy településképben van egy helyi védett épület vagy egy műemlék épület, a mi mellett egy csilibili kis kocsma nem annyira mutatott jól. Akkor az építési szabályzatban, a műemlékvédelmi hivatali eljárásban, esetleg helyi védettségek esetében a természetvédelmi hatóságot, ha olyan park vagy fasor van, be kellett vonni, figyelembe kellett venni a szakhatóságok véleményét. Amikor ezt az egészet összegyúrták egy kormányhivatalba, megszűnt ez a kontroll. Innentől kezdve az alapeljáró hatóság, amely az építészettel foglalkozik, egymagában felülbírálhat minden véleményt. Most ezt az egés z eljárást még inkább kiherélik, mert gyakorlatilag arról van szó, hogy megszüntetik azt a folyamatot, amivel bármilyen kontrollt lehetne gyakorolni. S nyilvánvalóan az is érdekes, hogy mindezt milyen áron. Gyakorlatilag az építészeti tervezői szakma túlte rhelésével, mert ha jól értem a jogszabályt, mindent a tervezői felelősségre hárítanak át. Amikor készültem erre a vitára, az építészeti kamara honlapját bujkálva láttam, hogy azt írja a kamara, hogy a törvény a tervezői felelősséget indokolatlan mértékűvé duzzasztja azzal, hogy a mindennapi törvényi és jogszabályi megfelelőséget teljes mértékben a tervezők felelősségévé teszi, miközben a tervező feladata az építtetői érdekeknek való legteljesebb mértékű megfelelés. Tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy v alaki megrendeli, az fizeti, innentől kezdve a tervező nem egy hatóság, nem mondja azt a megrendelőjének, hogy ez városképileg is rossz, meg helyi védett fasor van, meg nem illeszkedik oda. (16.30) Nyilvánvalóan ez elvárhatatlan a tervezőtől. Mé g mindig a kamarai vélemény: hogyan képes az építész a gyakran eltérő építtetői közösségi, törvényi és szomszédsági érdekeket egy személyben összehangolni, különösen, ha ugyanabból az egy kézből kapja a fizetségét? A tervezők számára a felső határ eltörlés ével a felelősség mértéke is beláthatatlan lesz. Nincs olyan felelősségbiztosítás, ami ezekre a kockázatokra fedezetet nyújtana az építészek számára. Gyakorlatilag önök azt mondják, hogy a kormány szabad kezet ad mindenben, mindent csináljanak a tervezők, az ő felelősségük minden. Innentől kezdve gyakorlatilag szabad a rablás, vagy amit tudnak, ki mit tud megfizetni. Mindennek nyilvánvalóan az a társadalmi háttere, hogy gyakorlatilag az egész rendszerben ott van ez az újgazdag réteg, amit önök tolnak maguk előtt, az újonnan meggazdagodott, európai uniós forrásokat lenyúló, közpénzeket bitorló (Dr. Apáti István: Vadásztársaságot alapító.) , vadásztársaságot alapítgató és ehhez hasonló eljárásokban gazdagodó réteg, míg a magyar társadalom jelentős része ezzel n em szembesül. Például, államtitkár úr, tisztelettel érdeklődöm, megvane az a statisztikai szám, hogy Magyarországon jelenleg az épített ingatlanok egyharmada még mindig nem éri el az összkomfortos szintet; jelen pillanatban Magyarországon az épületek egyh armada. Ez azt jelenti, ha az összes lakóingatlant nézzük, hogy egyharmaduk még mindig nem rendelkezik olyan fűtési rendszerrel és melegvízellátási rendszerrel, ami az európai életet biztosítaná. Ehhez képest mi nem azt próbáljuk jogszabályokkal elősegíte ni, hogy hogyan tudjuk megteremteni annak hátterét, hogy segítsünk
