Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. május 3. szerda (218. szám) - Az élelmiszerlánccal kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
2110 amúgy biztonságosabbnak tartott termékek semmiféle ellenőrzésen nem esnek át, a multiláncok polcain található, sokszor élelmiszeripari szemét pedig utólagos és szúrópróbaszerű ellenőrzésnek van alávetve. Nyilván nem lehet elvárni nem csak ett ől a kormánytól, senkitől, hogy minden egyes tételt előre és darabonként ellenőrizzen, mert akkor két és félszer annyiba kerülne talán minden termék, tehát nem a lehetetlent kérjük önöktől, hanem azt a szankcióval való fenyegetettséget, amellyel minden gyá rtó és forgalmazó szembesül, szembesülhetne, aki adott esetben a fogyasztói bizalommal visszaélve helyez ki termékeket a polcra, tehát olyan mennyiségű és minőségű ellenőrzést, amelyek után, hogyha hibás vagy silány terméket találunk, akkor a szankció igen is elrettentő erejű. Ennek nyomait én nem a 390 millió forintnyi bírság függvényében vizsgálnám, hiszen ezt valamihez képest érdemes megvizsgálni. Azt is látjuk, ugye, hogy a nem csak Magyarországra kiterjedő vizsgálatok az utóbbi hónapokban azt hozták ki, hogy az összes terméktömeg 2,8 százaléka emlékeim szerint valamifajta vegyszermaradvánnyal szennyezett. Ezek jellemző módon határérték alatti szennyeződések. Hozzáteszem zárójelben, hogy a határértékeket nem is olyan régen azért fölfelé jól megtolták, pon tosan annyival, hogy ez a statisztika azért még kezelhető berkeken belül maradjon. És azt is látom, hogy igen, egy zöldségféleségből lehet, hogy 20 vagy 30 kilót kéne egyszerre elfogyasztani, hogy komoly károsodás érje az emberi szervezetet, de azért hossz ú távon ezeknek az anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatása elvitathatatlan. És most a héten is folyt itt a parlamentben olyan vita, amikor - egyik képviselőtársunk felvetése nyomán - máshol már betiltott, mezőgazdaságban használt vegyszerféleség kapcsán gyakorlatilag a kormányzat nem tudott reagálni arra, hogy vane stratégiája, egyébként az Unió sem tudott reagálni arra, hogy vane stratégiája a veszélyesnek mondott ágens kivezetésére vagy sem. Ugyanilyen vita közöttünk a genetikailag módosított vagy inkább szennyezett komponensek fellelhetősége. Sokan még mindig abban az illúzióban élnek, hogy ezek nincsenek ott a magyar piacon. De bizony a takarmányozáson keresztül igen kevés termékről, végtermékről mondható most már el, hogy az garantáltan ment es mindenféle genetikailag módosított összetevőtől. Azt is látjuk, hogy a termesztéssel foglalkozó cégek most már területek összevonásával kísérleti termesztésbe is kívánnának fogni. Nyilván hosszú távon szeretnék elszennyezni egész Európát, hogy az amerik ai versenyhátrány legalábbis csillapodjon. Ezt semmiképpen nem szabad megengedni, de azt is látnunk kell, hogy a takarmányozásból valamilyen útonmódon ki kellene tolni, lökni a genetikailag módosított összetevők minél nagyobb hányadát. Az ezzel kapcsolato s stratégia, bár látszólag és szavakban megvan, hiszen már az előző ciklusban a Mezőgazdasági bizottság többsége elszántságot mutatott ezen a területen, a végeredményt illetően azért még mindig viták vannak közöttünk. (15.20) Ami engem viszont sokkal jobba n zavar még ezeknél is, pedig ezek is zavarnak, az két terület. Az egyik az ugyanolyan gyártók által, mondjuk úgy, hogy kettős minőségben előállított termékek köre. Itt a vizsgálatok körül a leginkább vérlázító az volt, amikor Magyarországon, magyar gyárte lepen ugyanazon cég ugyanolyan csomagolású terméke Magyarországon és Ausztriában került forgalmazásra - még egyszer mondom, mind a kétféle terméket itt gyártották , és a magyar piacra terített mégis silányabb minőségű volt, az osztrák piacra terített pedi g jobb minőségű. Ilyen elképesztő aránytalanságokkal szemben nem fellépni semmilyen módon, ez katasztrófa. Lényegében semmit nem csinált Magyarország az utóbbi években. Legalább a védjegytörvény olyan módosítását kellene keresztülvinni. Most mondok egy eln agyolt dolgot: egy 30 centis marha nagy plecsnivel el lehetne látni azokat a termékeket, ahol kettős minőségben készült, bármilyen egyéb felirattal. Jelezni lehet a vásárló felé, hogy öreg, itt át vagy verve, itt meg vagy vezetve ezen és ezen multicég álta l. Nyilvánvaló módon nem lehet csak a forgalmazókon elverni a port ilyen esetben, a gyártókat kellene arra kényszeríteni, hogy adott esetben tényleg változtassanak. De azt is meg kell jegyezni, hogy amikor a Jobbik a béruniós kezdeményezéséről beszél, akko r meg akarja szüntetni azt a problémát is a magyarországi bérek lassú felzárkóztatásával, hogy a
