Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 24. hétfő (216. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló:
1913 megőrizte elődeitől örökölt h agyományait, amely a későbbi polgári erkölcs alapját képezte, büszkeségüket táplálta, önérzetüket erősítette. Éltető elemük a becsületes munka volt. Migazzi püspök a szegényügyet is szabályozta. Csak az lehetett koldus, aki a város terheit viselve szegénye dett el, és a Szentszéktől engedélyt kapott. Minden templom pitvarában perselyükkel ketten ülhettek. Az egykor híres vásárok nem veszítettek jelentőségükből. A kereskedés szabadságát féltékenyen őrizték, és azt tartották, hogy jó vásár csak ott akad, ahol jó cipót sütöttek és olcsó bort mértek. Márpedig ez a két feltétel megvolt a váci vásáron. Megjegyzem, a váci piacon kapható lángos ma is messze földön híres, párja nincs a környéken, a Fehérek temploma mögötti piacon pedig sajátos hangulatban fogyasztható mindez el. (15.00) Káprázatosan szép napokat élt a város Migazzi püspöksége alatt, de súlyos megpróbáltatásokkal is szembe kellett nézni; tűz és víz pusztította a települést és döntötte szegénységbe a lakosság egy részét. De mindezeknél súlyosabb vesztesé g érte a váciakat, amikor Migazzi lemondott a püspökségről. Az ő áldásos építő munkáját követően az erőszak és a rombolás lett az úr. Ma azonban ismét fellendülőben van Vác: korszerű motorvonattal fél óra alatt elérhető a fővárosból, meseszép Dunaparti ko rzója, hangulatos kis utcái magukkal ragadják az idelátogatókat. Kivételes hangversenyei és páratlan múzeumai, egyedülálló kiállításai miatt méltán nevezik az iskolák és a kultúra városának. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK : Kö szönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Turgyán Tamás, örmény nemzetiségi szószóló úr: „Megemlékezés az örmény Genocídium 102 évfordulójáról” címmel. Megadom a szót. DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A világ nagyobbik fele ezekben a napokban emlékezik az örmény népirtás áldozataira. A törökországi keresztény és örmény kisebbség közel felének brutális kegyetlenséggel végrehajtott elpusztít ásához a történészek szerint az Oszmán Birodalom belső problémái és az első világháború eseményei vezettek. Az előzményeket azonban a török nacionalizmus történetében kell keresnünk. A XIX. századtól kezdve a török sovinizmus elsősorban nem a külföld, hane m a birodalmon belüli kisebbségek, így épp a keresztény örmények és görögök ellen irányult. Az 1890es években, egy örmény felkelés elfojtása után, hozzávetőlegesen 300 ezer örményt mészároltak le a birodalomban. Az első világháborúban Enver pasa jelentése vezetett az örmények elleni gyűlölet ismételt fellángolásához. Noha negyedmillió örmény volt a török hadseregben, Enver szerint az örmények az oroszokkal szimpatizáltak, tehát árulók. 1915. április 24én 250 örmény értelmiségit tartóztattak le és végeztek ki még aznap éjjel. Ezzel vették kezdetüket a szörnyűségek. Több mint másfél millió örményt és mintegy félmillió görögöt gyűjtöttek össze. Részben a szíriai sivatagba kívánták kitelepíteni őket; később KeletAnatólia területén koncentrációs táborokba gyűj tötték ezeket a szerencsétlen keresztényeket, miután elkobozták javaikat. Az örmény menetoszlopok élelmezéséről a török állam nem gondoskodott. Török katonák és civilek gyakran megöltek, bántalmaztak, megkínoztak, megerőszakoltak örményeket és görögöket. A z éhezés, a menetelés halálos fáradtsága és a közönséges gyilkosságok, mészárlások tömege másfél millió örmény életét oltotta ki. A borzalmak súlypontja az 1915ös évre esett, de még 1916ban is voltak öldöklések.
