Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 24. hétfő (216. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
1910 befektetés. Leírásaiból profitált a haza, s miután javait a háború utáni rendszer elkobozta, egy idő után újra megjelentetett könyveiből - végső soron vadászélményeiből - még meg i s élt valahogy. A második világháború idején svábhegyi villájába egy diplomata költözött; gondolta, így fantasztikus gyűjteménye is diplomáciai védelmet élvezhet. A ház a gyűjteménnyel egyetemben gyújtóbomba tüzében porig égett. Néhány óra alatt megsemmisü lt az ország leggazdagabb vadászgyűjteménye. Ha csak az afrikaiakat számoljuk, a kontinens 130féle nagyvadjából 80at sikerült begyűjtenie. Az ostrom után kőröshegyi házát elkobozták, a sárpentelei szülői ház is rommá lett, ő maga pedig egyszeriben n incstelenné és osztályidegenné vált. Ezekről az évekről fanyar humorral emlékezik. „Hazátlanná váltam saját hazámban. Balatongyörökön a györöki özvegy tanítóné fogadott be szerény szobácskájába, onnan jártam be naponta munkahelyemre, a keszthelyi könyv tárba. Azt megelőzően persze elég, sőt határozottan kalandos expedíciót jártam be. Orosz fogságot Cinkotán, majd a Tisza Kálmán téren, Adrássy út 60at, hortobágyi kitelepítést, internálást, másfél éves állami vendégséget, ingyen nyaralást a sopronkőhidai üdülőben, telelést a Mosoni utcai toloncházban.” 1949ben kizárták az Írószövetségből, 1952ben megfosztották tiszti rangjától. De amikor éppen nem volt börtönben vagy kitelepítve, munkahelyén - állományon kívüli segéderőként - 500 év vadászati bibliográ fiáját írta négy nyelven. Gyűjteménye ugyan elpusztult a háború alatt, de 4 ezer kötetes, négynyelvű vadászati szakkönyvtára csodával határos módon megmenekült, és ma a Természettudományi Múzeum anyagát gazdagítja. Arra a kérdésre, hogy miért nem disszidál t, felesége visszaemlékezése szerint többször azt mondta: „Magyarnak itt a helye.” A forradalom utáni konszolidációt kereső rendszer könyveit egymás után adta ki. Nagy példányszám, soksok lelkes olvasó, de volt valami, ami az akkori Pesten hasonlóan sokat jelentett: számos anekdota keringett róla. Amikor a hortobágyi kitelepítés előtt megérkezett a teherautó, már a kapuban várta, vállán egy hátizsákkal. Kérdezték: elég lesz ez? Egykedvűen válaszolta: „Ha Afrikába el tudtam menni egy zsákkal, talán ide is e lég lesz.” Ha pedig valakiről a múlt századi Pesten anekdoták szóltak, azt a város szívébe zárta. Kétszer is eljuthatott - állami megbízásból - Afrikába, a Nemzeti Múzeum számára pótolni a megsemmisült értékeket. Ez időben jelennek meg önéletrajzi mestermű vei, mint az Ahogy elkezdődött és az Ünnepnapok. 1967. április 24én adta vissza lelkét az Úristennek, akivel - vallomásos szavai szerint - az erdőt járva találkozhatott. Széchenyi Zsigmond elsősorban mint a távoli, egzotikus tájak nagy vadásza, írója és f otósa él a köztudatban. De ugyanolyan szépséges az itthoni erdőkről írt vallomása. „A magyar erdő első vadja, a magyar vadász legkívánatosabb zsákmánya a szarvasbika. Számunkra a szeptember az esztendő legkülönb hónapja, a szarvasbőgés ideje. (…) Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű szeptemberi bükkösnél, és nincs szebb a benne orgonázó szarvasbikánál.” Amikor Hatvanban létrehoztuk a magyar vadászmúzeumot, egy pillanatig sem volt kétséges, hogy azt a legnagyobb magyar vadászról, gróf Széchenyi Zsigmondr ól kell elnevezni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK : Köszönöm szépen, miniszterelnökhelyettes úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Pogácsás Tibor államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván válaszolni az elhangzottakra. Parancsoljon! PO GÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Miniszterelnökhelyettes Úr! Gróf Széchenyi Zsigmond neve egybeforr a méltán világhíres magyar vadászati kultúrával és a kulturá lt vadászattal. Magyarország 1971ben egy világsikerű vadászati kiállítást rendezett. Ennek 50 éves évfordulóján, 2021ben ismételten megtesszük ezt.
