Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 20. csütörtök (215. szám) - Egyes állami tulajdonú ingatlanok ingyenes egyházi tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK: - DR. HOMOLYA RÓBERT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
1807 Azt állítom, hogy ezek nagyon súlyos dolgok. Soha nem tudja az álla m kárpótolni az egyházakat azokért a dolgokért, amiket akkor elkövettek a kommunisták ellenük. Rajta kell lenni, hogy ez megtörténjen, azonban ezt normatív formába kell tenni. Mi támogatnánk akár azt - eltelt két és fél évtized , hogy felülvizsgálatra ker üljön akár, hogy miként zajlott ez a kárpótlás, és támogatjuk azt is, hogy az egyházak nagyobb szerephez jussanak, nagyobb vagyonokat kapjanak, ha nagyobb feladatot látnak el természetesen, de az, hogy ez nem normatív formában, ad hoc módon történik, és ol yan érveléssel, hogy ez a szerzetes itt ezt csinálta, és akkor ők kapnak egy ingatlant… Hány olyan volt még, kedves László Tamás képviselő úr, hány olyan város, hány olyan egyházmegye, hány egyház, hány szerzetesrend jöhet elő azzal, hogy mekkora áldozatot hoztak ők, és teljesen jogosan megtehetik ezt? De vajon akkor ők így esetszerűen mindig kapnak egyegy ingatlant? Ez nem normális eljárás, azt gondoljuk, ne várják, hogy ezt így ebben a formában támogassuk. Tisztelettel megkérem, a kérdésre válaszoljanak az esztergomi ingatlan kapcsán. Köszönöm. ELNÖK : Köszönöm szépen. Szászfalvi László képviselő úr következik. Parancsoljon! SZÁSZFALVI LÁSZLÓ ( KDNP ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném megköszönni Mesterházy képviselő úrnak a korrekt hozzászólását. Annyi kiegészítést hadd tegyek még az egyházi kártalanítás folyamatára, hogy természetesen részleges volt, mint ahogy a többi kártalanítás is, viszont az a nagyon erős megkötés volt, hogy csak célhoz kötötten lehetett visszaigényelni. Tehát az egyházak ne m l’art pour l’art, a hasukra ütve igényelték vagy igényelhették a kárpótlás folyamatában ezeket a vagyoni elemeket, hanem kifejezetten konkrét célhoz kötötten, vagy hitéleti, vagy szociális, oktatási, egyéb célok megvalósításának a segítésére. Tehát azt g ondolom, hogy ez is egy elég erős és kemény megkötés volt. Az ad hoc intézkedés megfogalmazásra annyit hadd reagáljak, az Ikotity képviselőtársam által elmondottakra, hogy ezt lehet úgy is fogalmazni, én inkább úgy fogalmaznám, hogy az élethez hozzáigazítv a. Nem életidegen módon és normatív módon, hogyha nincs is helyzet, akkor is hozzunk be egy törvényjavaslatot, hanem rugalmasan, az élethez igazítva, életszagú módon, aminek a végére tudunk érni. Itt vannak azért olyan ingatlanügyek, képviselőtársam, amik húsz éve folynak, és még nem értünk a végükre, és voltak olyan ügyek, amelyek 1015 éven keresztül folytak; lásd például Zsámbék, és nem akarok konkrét példákat tovább sorolni. Tehát azt gondolom, hogy sokszor ellenzéki képviselőtársaink azt kérik rajtunk számon, hogy életszagúan igyekezzünk a törvényjavaslatokat behozni. Azt gondolom, hogy ez tényleg egy életszagú törvényjavaslat, mert aminek a végére érünk, ami minden érintett féllel ki van tárgyalva, végig van tárgyalva, aminek a végére pontot kell tenni , az idekerült, aztán ha a többi ilyen fázisba jut, akkor nyilván az is idekerülhet. Köszönöm szépen. ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom. Megkérdezem Homolya Róbert államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, kíván. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. HOMOLYA RÓBERT nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Kösz önöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Örömmel hallottam, hogy egyik frakció oldaláról sem kérdés az, hogy súlyos történelmi adóssága van a magyar államnak az egyházakkal szemben a múltban ért sérelmeikkel kapcsolatosan, azonban felhívnám a figyelmet arra, hogy e z az előterjesztés nem erről szól, és nem erre vonatkozik. Az elmúlt időszakban, ha csak az elmúlt tíz vagy húsz évet nézzük, az egyházak társadalmi szerepvállalása nagymértékben változik, és ez mindig igazodik a társadalmi szükségletekhez és
