Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. február 21. kedd (200. szám) - A határőrizeti területen lefolytatott eljárás szigorításával kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
165 törvényben nem szerepel, kizárólag csak az indoklásában olvasható, ott is csak politikai PRszövegként. A törvényszöveg valójáb an arról rendelkezik, hogy a menedékkérők kötelező tartózkodási helye nem az ország belsejében található valamely befogadóállomás, hanem a tranzitzóna lesz. Teljes egészében itt kell lefolytatni a menekültügyi eljárást. A menedékkérő azonban nem lesz bezár va, nem lesz őrizetben tartva. A tranzitzónát bármikor elhagyhatja, azonban Magyarországra nem léphet be, azaz csak a határos szomszédos ország felé hagyhatja el a tranzitzónát. Tehát minden ellenkező handabandázással szemben az előttünk fekvő törvényjavas lat lényege nem a menedékkérők fogva tartása, hanem a rátolása a szomszédos országokra. A különbség talán csak annyi lesz, hogy ezúttal nem az osztrák határra, hanem a szerb határra szállítanak mindenkit, legalábbis egyelőre. Ha azonban ismét nagy lesz a n yomás, akkor felteszem, gyorsan használatba veszik a horvát határon felállított tranzitzónákat, vagy az eddigi gyakorlat szellemében akár az osztrákmagyar határra is kerülhet már tranzitzóna. Orbán Viktor mintaadó európai modellként hivatkozik kormánya gy akorlatára, azonban nincsen ebben semmi mintaadó. Csak a menekültek tologatásának eddigi gyakorlatát folytatja, egyre rafináltabb jogi köntösbe öltöztetve. Ez az őrült, felelőtlen játék, amit egész Európa játszott és ami végül az egész kontinens biztonságá t megrengette, nem példaértékű és nem is mintaadó. Ezt a politikát minél többen folytatják, a végén annál keservesebb dráma lesz belőle. Persze, a nemzeti önzés politikája ideigóráig hozhat látszólagos eredményeket. Tény, hogy a határkerítés megépítése ut án valóban kevesebb menekült lépett be Magyarország területére, azonban a kerítés és a határzár csak ideiglenesen terelte el a jobb és biztonságos életre vágyók útját, az Európára nehezedő nyomást nem csökkentette. Amint a többi ország is hasonló intézkedé seket foganatosított, a menedékkérők ismét Magyarország felé vették az irányt. Ezért nyújtanak be újabb és újabb javaslatokat, mert meg akarják nyerni a „ki tolja hatékonyabban a szomszédjára a problémákat” versenyt. A nemzeti önzés politikájából, az „oldj uk meg kétoldalú megállapodással, okosban” mentalitásból csak katasztrófa lehet. Érdemi megoldást eddig is és a jövőben is az egymás érdekeire tekintettel lévő erőteljes, egységes uniós fellépéstől várhatunk. Ugyanis legyen világos: nem Orbán Viktor kardcs örtetése miatt érkezik ma kevesebb menedékkérő a balkáni migrációs útvonalon, mint 2015ben, hanem az Európai Unió és Törökország megállapodásának és a balkáni országok szoros együttműködésében fokozatosan végrehajtott határzárásának köszönhetően. (12.50) Amíg nem tudjuk enyhíteni azokat a válsággócokat, amelyek otthonuk elhagyására kényszerítik az embereket, addig nem alakíthatjuk ki a védelemre nem jogosultak hazatoloncolásának feltételeit, addig a menekültválság valódi kezelésére esélyünk sincs. Kérdem é n, milyen úton lehet hatékonyabban ezeket a célokat elérni. Ha Szijjártó Péter hoz tető alá kétoldalú megállapodást Líbiától Afganisztánig, vagy ha az Európai Unió egységesen fellépve ösztökéli együttműködésre a vonakodó származási országokat? Legyen bárme nnyire széthúzó és nehézkes is az európai politika, mégis inkább ez utóbbi hatékonyságában hiszünk. Meg kell érteniük végre, hogy amíg nem találunk megoldást arra, miként juttatjuk haza a határainknál kopogtatókat, addig nincs megoldása ennek a feladványna k. A most benyújtott törvényjavaslatuk ezekről a legfontosabb kérdésekről ismételten nem mond semmit, csak folytatódik a szomszédos országokkal játszott csikicsuki. Ajánlom figyelmükbe, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen megoldást ad a törvényjavaslat a tranzitzónákban elutasított kérelmeket követő eljárásra. Mindössze annyit mond a menekültügyi törvény most beiktatandó új paragrafusa a (10) bekezdésében, idézem: „Az elismerését kérő a további jogorvoslattal nem támadható döntés közlését követően a tran zitzónát elhagyja.” De vajon mi lesz, ha az elutasított kérelmező nem hagyja el a tranzitzónát? Vajon mire gondolt az előterjesztő,
