Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - A munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1576 és majd úgy folytatni a vitát, mert látom, a frakciójuk már cserben hagyta önöket teljes egészében, tehát már csak egy előterjesztő meg egy államtitkár az, aki megpróbálja itt a lehetetlent is védeni. (Dr. Lukács Lá szló György: Meg egy jegyző…) Szégyen! Szégyen, államtitkár úr! Moroghat magában, motyoghat magában, de szégyen! Nevetségessé teszik önmagukat azzal, hogy egy komoly, az emberek sokaságát érintő törvénytervezet tárgyalásánál a frakciójuknak egy részét sem tudják a Parlament falai között tartani. Hollik képviselőtársam egy másik képviselő beszéde közben úgy sétál ki, hogy közben belevigyorog a képviselőtársunk arcába? Mi ez a nagyképűség? Mire ez a nagyképűség? Önöknek nem az a dolga, hogy minket kezdjenek e l kioktatgatni, nem! Önöknek az a dolga, hogy olyan törvényeket szüljenek, velünk együtt közösen megvitatva és rajtunk túl azokkal végigbeszélve, akik érintettek ebben a történetben, hogy az az ő javukat szolgálja. Önök nem ezt teszik. Konkrétan, világosan válaszoljanak a kérdésekre! Én beszéltem szakszervezeti konföderációvezetőkkel, nem eggyel, nem, többel! Többel! Megkérdeztem tőlük tételesen, hogy a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma keretei között ezt a kérdéskört mennyire beszélték ki, mennyire volt ez téma. Sajnos a válasz az volt, hogy semennyire. Semennyire, érti? Hát ezért mondtam rögtön az első hozzászólásomban, hogy önöknek ezt a törvénytervezetet kapásból vissza kellene vonniuk, bevinni a VKF keretei közé, a versenyszféra és a kormányzat állandó konzultációs fóruma elé, megtárgyalni, és majd esetleg utána visszahozni. De akkor sem ezt kellene önöknek idehozni, hanem ha már valamit akarnak, akkor az elmúlt 67 esztendőben felhalmozódott, a munka törvénykönyvével kapcsolatos tor z intézkedéseik sokaságának a korrekcióit, amelyeket a munka világában jelen lévő szereplővállalók sokasága követel önöktől. Önöket meg nem érdekli, hogy követeli önöktől. Önöket a munkavállalói érdekképviseletek hidegen hagyják. Önök úgy gondolják, ahogy Orbán Viktor mondta saját maga, hogy valójában ő az érdekképviselet, majd ő mindent megold, nincs ezzel probléma. De! Van ezzel probléma, nagyon nagy probléma van. Nagyon nagy probléma! Igen, a munkavállalók valós érdekképviseletei a szakszervezetek berkei n belül vannak. Ezeket a szakszervezeteket, ezeket a konföderációkat, ágazati szakszervezeteket önöknek igenis darabra, dekára meg kellett volna hallgatni, a véleményüket ismerni kellene, és utána kellene törvénymódosítási javaslatot behozni a Ház falai kö zé. Szégyen és gyalázat, amit csinálnak! Semmibe nem veszik mindazt, ami valamikor egy tripartit rendszer keretei között működött ebben az országban - semmibe nem veszik. Önöknek nem számít az, hogy a munkavállalókat képviselők sokasága hogyan és miképpen gondolkodik erről a történetről, konkrétan erről a törvénytervezetről. Ez érdektelen, ez indifferens. Önök valamit eldöntöttek, valakikkel megbeszélték, és nyugodtan mondom, még egyszer ismétlem, igen, kinek másnak, ha nem a multinacionális cégek érdekeit képviselik azzal, amit megpróbálnak itt elfogadtatni a parlament falai között. Lehet, hogy döntést tudnak szülni benne, de elfogadtatni ezt soha nem fogják tudni, mert azt a magyar parlament ellenzéki oldala soha nem fogja elfogadni, hogy önöket a magyar e mberek, a magyar munkavállalók nem érdeklik, hidegen hagyják. Nem fogja elfogadni, hogy önök csakis a rugalmasság kitágítását teszik meg, és közben a biztonságról nem gondoskodnak. Nem véletlen az, hogy a munkabalesetek száma 3040 százalékos mértékű növek edést mutat az önök 7 éves kormányzási időszakában. Nem véletlen! Nagyon egyszerű ez a történet: azért, mert eleve olyan feltételeket alakítanak ki, amiknek ez lesz a következménye. Ezt előre lehetett prognosztizálni, ezt előre mondtuk, 567 évvel ezelőtt . Önöket ez nem érdekelte. Önök ezt cáfolták, hogy nem így lesz, aztán mégis így lett. Érti, amit mondok, ugye, államtitkár úr? És hogy ebben az országban 567 ezer emberrel több szenvedett el munkabalesetet, pont olyanfajta intézkedésekből fakadóan, amel yeket önök tettek, azt önöknek a saját lelkiismeretükkel párhuzamba kell állítani, és el kell tudni számolni vele. És nagyon sok olyan egyéb más dolog van,
