Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - A munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
1572 De elolvasva a javaslatot az látszik, hogy ugyanazon az úton halad tovább a kormány. Nem pontosan értettem, hogy államtitkár úr miért kérte számon Gúr Nándoron azt, hogy a m ultinacionális érdekek kiszolgálójának tartja a kormányt ebben a tekintetben. Én ezt szeretném megismételni. Mindenki arról beszél, hogy a különböző autóipari cégek miatt kell ezt a módosítást a kormányzatnak bevezetni. Ezt nem lehet másképp megfogalmazni, mint hogy multinacionális cégek igényei szerint alakítja a kormány a különböző jogszabályokat, ebből kifolyólag pedig nyugodtan lehet azt mondani a mostani kormányzatra, hogy ebben a tekintetben nem a munkavállalók, hanem a munkaadók érdekeit képviseli. F ónagy államtitkár úr itt korábban egy vitában arról beszélt, hogy munkabéke van Magyarországon. S ha már a munka törvénykönyve szóba került, mert szóba hoztam, akkor érdemes elmondani azt, hogy azért van munkabéke, mert ez a kormány tulajdonképpen elvette a sztrájk lehetőségét, a demonstrálás lehetőségét a munkavállalóktól a munkahelyeken. Magyarul, azért van munkabéke, mert nem tudnak mit tenni a szakszervezetek. Önök tudatosan törekednek arra, hogy szétverjék a szakszervezeti mozgalmat, hogy ezzel is az ö nök által sokat hangoztatott, államtitkár úr által is sokat emlegetett úgymond rugalmasságot növeljék. Ez a rugalmasság egyébként a kódneve a Fideszkormány részéről annak, hogy hogyan lehet jobban kicseszni a munkavállalókkal. Így amikor ezt meghalljuk, a kkor egészen biztosan rögtön azt keressük, hogy ez hol lehet egy újabb kiszolgáltatottsági faktor a munkavállalók számára. Amikor önök évekkel ezelőtt bevezették a közmunkát, s mi azt hiányoltuk, hogy nincs megfelelő oktatás, képzés, amivel a közmunkából á t tudnának lépni ezek az emberek a munka világába, akkor tulajdonképpen lesöpörték az összes javaslatunkat, módosítási ötletünket. Amikor azt hangoztattuk, hogy hasznos munkát - ahogy államtitkár úr fogalmazott, mi úgy mondtuk, hogy értékteremtő munkát - a djanak ezeknek az embereknek, azt is lesöpörték. Szeretném mondani államtitkár úrnak, hogy nagyon sok helyen biztosan úgy van, ahogy ő mondja, de nagyon sok másik helyen pedig úgy van, hogy a közmunkások napi munkaidejét a mai napig nem tudják feltölteni é rtelmes tevékenységgel, ezért marad inkább csak a kapirgálás, amivel egészen biztosan nem sokra mennek. Talán még emlékszünk rá, mert botrányt is okozott a sajtóban, hogy az oktatás, a továbbképzés keretében a pont, pont, vesszőcske és a kettő plusz kettő mennyi típusú feladatokkal látták el ezeket az embereket. Nem hiszem, hogy ez arra predesztinálná őket, hogy utána tudnának munkát vállalni bármelyik úgynevezett multinacionális cégnél, akiknek az érdekeit önök szolgálják. Azt viszont kérdezném államtitkár úrtól - mert vagy ő nem tudja azt, amiről szó volt, vagy csak nyelvbotlás volt, s ha most el is tudja olvasni Bánki Erik javaslatát, akkor talán meg is érti a kérdésem is , hogy a 48 vagy a 40 órát nem haladhatja meg, mert a törvényjavaslatban 48 óra sze repel az én tudomásom szerint, nem pedig 40 óra, ahogy az államtitkár úr az imént említette a hozzászólásában. S ha konkrétumról van szó, akkor az érdekelne: mitől fontos az, hogy ha korlátozva van, hogy egy héten mennyi munkaóra várható el egy munkavállal ótól, akkor nem mindegy, hogy azt 12 vagy 36 hónapra vetítjük le? Mert jelenleg is már olyan rugalmasságot ad a munkaadóknak a munka törvénykönyve, hogy ennél nagyobb rugalmasság, főleg ha olyan értelmetlen, mint ez, egészen biztosan szükségtelen, ezért kí váncsi lennék, hogy mi a valódi oka, a valódi célja, milyen lobbival érték el ezek az autóipari cégek azt, hogy a kormány egy ilyen módosítást terjesztessen elő a Gazdasági bizottság elnökével. Zárásképpen: államtitkár úr sokat emlegette, hogy Gúr Nándor k épviselőtársam milyen cégvezetőt nem volt hajlandó meghívni. Én mondok önnek egy másik céget. Konkrétan is mondom a cég nevét, a céget úgy hívják, hogy Nokia. Amikor a Nokia elbocsátásokra kényszerült a komáromi gyárában, akkor hosszú hónapokon keresztül r ohangáltak a jelenlegi miniszterelnök után, hogy adjon nekik egy időpontot, hadd beszéljenek és egyeztessenek arról, hogy hogyan lehetne valamilyen módon korrekten levezényelni az akkori elbocsátási hullámot. A miniszterelnököt nem tudták elérni, és mást s em tudtak hónapokon, talán egy fél éven keresztül elérni. Ennyire érdekelte akkor ez a miniszterelnököt! Hiába rázza államtitkár úr a fejét, mert maga akkor még, azt hiszem,
