Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - A munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat általános vitája - BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
1559 Elsőké nt megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, a Gazdasági bizottság előadójának, a napirendi pont előterjesztőjének, 30 perces időkeretben. Öné a szó. BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság előadója, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat annak a célnak az elérését szolgálja, hogy a munkaidő rugalmasabb beosztására vonatkozó lehetőség megteremtésével a Magyarországon működő vállalkozások hatékonyabban tudják alkalmazni a korszerű termelési módszereket, és ennek segítségével könnyebben bekapcsolódhassanak a globális termelési folyamatokba. Az elmúlt időszakban a hazai vállalkozások számos fórumon jelezték a munkaidő megszervezésével kapcsolatban felmerül t problémáikat, és megfogalmazták azt az igényüket, hogy a munkaidőbeosztást jobban szeretnék a termelési ciklusok időszakaihoz igazítani. A szabályozás kialakítása során kiindulási alapként szolgált a szomszédos országok és számos uniós tagállam gyakorla tában már alkalmazott példa, amely a rugalmas feltételek megteremtésével tervezhetőbbé teszi a működést, és csillapítja az ingadozó termeléssel összefüggő esetleges veszteségeket. (18.20) Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyvének hatá lyos szabályozása szerint a kollektív szerződésekben foglaltak iránymutatásai alapján legfeljebb 12 hónapra állapítható meg a munkaidőkeret. A változó intenzitással működő termelési egységekben gyakran előfordult, hogy a termelőerő nem állt megfelelő menny iségben rendelkezésre, vagy éppen a termelés túlzott igénye miatt nem tudták úgy átcsoportosítani a munkaerőt, hogy a termelési hatékonyság jól működhetett volna. Volt azonban olyan példa is, amikor éppen a munkaerő mennyisége volt túlzó, és nem volt annyi munka, hogy a munkavállalókat megfelelő beosztással ott a munkahelyen foglalkoztatni tudták volna. Az alacsony termelési időszakok kihívásait a vállalkozások gyakran ezért az állomány csökkentésével, létszámleépítésekkel kezelték, így a feleslegessé váló munkaerőt elbocsátották. A törvényjavaslat célja nem más, mint a foglalkoztatás rugalmasabbá tétele által azt elérni, hogy a munkaidőkeretet 36 hónapos időszakban is meg tudják állapítani a munkavállalók és a munkáltatók. Hangsúlyozom, a munkavállalók és a munkáltatók közös, együttes akaratával lehet csak elérni azt, hogy a mostani 12 hónap helyett 36 hónapban határozhassák meg a munkaidőkeretet az alkalmazó cégek. Az időkeret alapja természetesen továbbra is a heti 40 óra marad. A heti átlagos munkaidő a 4 8 órát az új rendszerben sem haladhatja meg. Amennyiben a munkáltató nem rendeli el az összes munkaórát, a fel nem használt munkaidő a munkaidőkereten belül későbbi időpontra osztható be. Annak érdekében, hogy a munkavállalókat a hosszabb időkeret kialakít ásával összefüggésben ne érhesse hátrány, a törvényjavaslatban foglalt munkarendet csak akkor lehet alkalmazni, ha arról a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletek is megállapodtak, azaz ezt a külön megállapodást a kollektív szerződésben is rögzített ék. Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban foglalt módosítások várhatóan pozitív hatással lesznek a munkaerőpiaci mozgásokra, és csökkenteni fogják a szakképzett munkaerő hiányát. A változtatások eredményeként a vállalkozásoknak akkor sem kell elbocsátaniuk mu nkaerőt, ha alacsonyabb intenzitású termelési időszak következik. A munkabérekkel és a munkaidővel való gazdálkodás hosszú távon tervezhetőbbé válik, és ezáltal az esetleges veszteségek is mérsékelhetők. A munkavállalók folyamatos foglalkoztatásának biztos ítása, valamint a hosszabb munkaidőkeretre vonatkozó megállapodásoknak természetesen a kollektív szerződésben való rögzítési kötelezettsége egyértelműen a munkavállalói érdekeket szolgálja, éppen ezért a törvényjavaslat ezt előírja, e nélkül a módosítás né lkül az új szabályozás bevezetését sem teszi lehetővé.
