Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 18. kedd (213. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
1480 időszakban, mindenesetre ezzel le kellene állni, mert a világ nem úgy néz ki, ahogy ő gondolja. Egyelőre ott még nem tartunk, hogy önök itt katonai egyenruhákban ülnének, de engedjék meg, hogy megjegyezzem, az a harci hevület, amit a k ormányoldalról produkálnak, nem leplezi el, hogy milyen mesterkedés zajlik itt a háttérben, mi a Fidesz igazi célja. Emlékezzünk vissza, hogy a miniszterelnök nem is olyan rég, pár napja egyenesen úgy fogalmazott, hogy a ’18as választásoknak nem kisebb té tje lesz, mint hogy magyar vagy idegen érdekeket szolgáló kormánya lesz Magyarországnak. Ez így van. Már csak azt kell letisztázni, hogy ki az, aki a magyar érdeket szolgálja, és ki az, aki az idegen érdeket szolgálja. (Gőgös Zoltán: Így van! Ez a lényeg!) Önök szerint persze a Fidesz az, aki a nemzeti érdeket, szerintünk pedig éppen a Fidesz az, aki a polgári Magyarország elárulása után most éppen a nemzeti érdeket dobja sutba. A Fidesz gyakorlatilag életre keltette a félbe maradt szocializmust, önök egy m egelevenedett Leninemlékmű itt Magyarországon. A kormányt látva úgy tűnik, hogy az elmúlt 27 év amolyan elmozdulási kísérlet volt a pártállamból, de önök a Fideszben most ott folytatják, ahol az önök munkáspárti elődei kényszerből egy időre abbahagyták. Ú gy is fogalmazhatnék itt 2017 áprilisában, hogy Moszkva az új Moszkva, és Paks II. az új Barátságkőolajvezeték, csakhogy éppen most - szerva itt, csere ott - a Fidesz boltol az oroszokkal. Aki a Fideszre szavaz, az Putyinra szavaz (Dr. Rétvári Bence: Hohó!) , és teljesen mindegy, hogy éppen milyen ellenségképpel próbálja meg Orbán Viktor a választók figyelmét elterelni. Mert ellenségképre önöknek hatalmas szüksége van a kitalált háborújukhoz. Ami a nagy baj, hogy a kitalált háborúhoz is valós áldozatok kellenek, mert így lehet ezeket a kitalált háborúkat valóságossá tenni. Ezért várhatóan a veszteségek a következő egy évben a választásokig egyre súlyosabbak és egyre nehezebbek lesznek. Már mag a a miniszterelnök sem titkolja, hogy az ország egyik legjobb egyetemének a nettó levadászását csupán járulékos veszteségnek tekinti az általa vívott háborúban, és a ma is teljesen átlátható módon működő civil szervezetek primitív megbélyegzése is csupán e gy kardcsapás önöknek. Persze, ’18ban a függetlenségről szavazunk, ez így van, jól mondja a miniszterelnök - de azt elhallgatja, hogy aki őrá szavaz, az Vlagyimir Putyinra szavaz. Mert ma nem Brüsszel, Washington és Berlin veszélyezteti az ország függetle nségét, ahogy azt a miniszterelnök szokta mondani, hanem Moszkva, és ennek bizonyításához elég az elmúlt pár napot megnézni. Miközben a magyar kormány a német és az amerikai diplomácia vezetőjét bekérette a Külügyminisztériumba, mert szót emeltek a CEU véd elmében, addig Szijjártó Péter maga kezdeményezett nagypénteken telefonbeszélgetést az orosz külügyminiszterrel, és arról biztosította, hogy a magyar fél célja az Oroszországgal ápolt kapcsolatok még szorosabbra fűzése. (Kunhalmi Ágnes: Hazaáruló!) Ezt hon nan tudjuk? A TASZSZ közléséből, ezzel önök itthon nem dicsekedtek el. (Dr. Rétvári Bence: Melyik „tasz”?) A kormánynak, én azt gondolom, az egész ország, sőt 15 millió magyar érdekeit kellene érvényesítenie, de még a saját választóikat is becsapják és elá rulják, amikor orosz kézre adják a személyes adataikat: önként és dalolva adták át a nemzeti konzultáció kapcsán az orosz titkosszolgálatokkal köztudottan remek viszonyt ápoló cégnek a magyar emberek adatait. És amikor a Lehet Más a Politika a Nemzetbizton sági bizottságban föltette a kérdést, hogy ez így hogy, önök gyáva módon megfutamodtak az ülésről, úgy elfutottak, mint a húsvéti nyúl. A képlet teljesen egyértelmű: a Fidesz Moszkva kezében van. És nem kell itt messze menni, hogy lássuk, ki Orbán Viktor p éldaképe: nem is olyan rég Orbán Viktor volt az első európai uniós kormányfő, aki gratulált a teljhatalomra törő Erdođannak. Ez is megtörtént, ezt is megélhettük. (13.20) Sokaknak viszket most a tenyere, én is azt gondolom, de különösen azoknak a választók nak, akik még ’14ben is bizalmat szavaztak önöknek. Azoknak a választóknak, akik azt hitték, hogy Orbán Viktorra és nem Vlagyimir Putyinra szavaznak. Azoknak a választóknak, akik abban reménykedtek, hogy a megújuló oktatásra szavaznak, akik egy működő egé szségügyre számítottak, meg a szuverenitásunk tiszteletére. Önök sajnos ezeket az embereket egytől egyig átverték.
