Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - DR. TURGYÁN TAMÁS nemzetiségi szószóló:
1467 Az elmúlt két évtized részükről szinte másról sem szólt, mint ellenséges hangvételű beadványok ról, alaptalan feljelentések sokaságáról, rosszindulatú és közösségünket sértő pletykák és híresztelések terjesztéséről. Ez a hosszú ideje zajló, hisztériába hajló, egyoldalú gyűlöletkeltés ugyan sosem érte el célját, és nem tudta megosztani a hazai örmény séget, arra azonban alkalmas volt, hogy a közösségünk legaktívabb közéleti szereplőinek, képviselőinek becsületébe gázoljon, hírnevét folyamatosan sározza. A támadások olyan méltatlanok, alpáriak és zsigeriek voltak, hogy arról sokáig igyekeztünk nem tudom ást venni, ám legutolsó, Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek címzett levelük túlment minden józan ész határán. Mélységes a felháborodásunk, hogy az Issekutz Sarolta által megfogalmazott levél mármár ellenségként mutatja be a magyaror szági örmény közösség azon részét, akik még ismerik anyanyelvüket, ápolják keresztény hitüket, tartják hagyományaikat, továbbviszik ősi alapú, de élő és nagyon is mai kultúrájukat, működtetik színházukat, vasárnapi örmény iskolába járatják gyermekeiket. Te szik mindezt úgy, hogy elismert tagjai a nemzetközi és Kárpátmedencei örmény diaszpórának. Tiltakoznunk kell minden elérhető fórumon e veszélyes támadás ellen, amely magyarországi örmény nemzetiségű magyar állampolgárokat bevándorlónak, betelepültnek bé lyegez meg, és érvrendszere szerint a nemzetiséghez tartozás joga kizárólag azokat illetheti, akiknek sem kulturális, sem nyelvi vonatkozásban nincs igazi köze az örmény közösséghez. A levél megfogalmazója és aláírói odáig jutottak kirohanásukban, hogy kor mányzati intézkedést kérnek a hazai örménység választott országos intézménye ellen. Ennek hiányában pedig kezdeményeznék a magyarországi örmény nemzetiség intézményes felszámolását és megszüntetését, új néven létrehozva egy másikat, az értelmezhetetlen mag yarörmény nemzetiséget. Idézek a levélből: „A 13 nemzetiség közül az örmény nemzetiség törlését fogjuk kezdeményezni.” - írta Issekutz Sarolta. Ez példa nélkül való, saját nemzetiségét megtagadó, valódi közösségét eláruló tett. Ezzel a kirekesztő érveléss el gombamód nőhetnének ki a földből a magyarnémet, magyarruszin, magyarukrán, magyarhorvát, magyarszlovák, magyarszerb, magyarromán, magyarlengyel, magyargörög, magyarbolgár és magyarszlovén, magyarcigány nemzetiségek is, megkérdőjelezve a nemze tiségi jelenlét kulturális és nyelvi alapjait. Ennek a törekvésnek a sikerre vitelét látjuk abban, amikor a nemzetiségi törvényünk módosításával elfogadtatták a magyart mint hivatalos nemzetiségi nyelvet az örmények esetében. Történt ez az Országos Örmény Önkormányzat és az örmény közösség megkérdezése nélkül. Elvárják továbbá, hogy az általuk csak bevándorolt örményeknek titulált, valójában az egyetlen egységes és összetartó magyarországi örmény diaszpóraközösség bocsánatot kérjen. „Elvárjuk, hogy a haz ai bevándorolt örmények a történelmi magyarörményektől nyilvánosan kérjenek bocsánatot!” - idézet ismét a levélből. De miért és kitől? Azért, mert létezik, él, elismerten működik és nemcsak adminisztratív alapon, hanem szívvel, tehetséggel és lélekkel? Azoktól kérjen bocsánatot, akik folytonfolyvást megzavarnak az etnobiznisz pecsenyéjének sütögetésében? Hogy vég nélkül további források tűnjenek el álprogramok, nyomokban sem örmény vonatkozású alibirendezvények feneketlen víznyelőjében? A jelenség kül önösen veszélyes, elszomorító és félelemkeltő, hiszen Issekutz Sarolta levele olyan időszakban született, amelyben a bevándorló és betelepült szavak egyet jelentenek a migráns fogalmával, és e kifejezéseket szitokszóként tudatosan használva igyekszik gyűlö letet kelteni egy itt élő nemzetiséggel szemben, amelynek tagjai magyar állampolgárok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , büszkék magyar és örmény identitásukra egyaránt.
