Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):
1454 Mi egy olyan célkitűzést szeretnénk meghatározni, aminek alárendeljük a nemzeti gazdaságpolitikát, illetve az európai uniós kohéziós politikát. Ez a cél, ezt határoztuk most meg. Bánki Eriknek pedig, aki mondta, hogy a kormány megegyezett a magyar szakszervezetekkel, és a bérmegállapodás megtörtént, én azért szeretném arra felhívni Bánki Erik képviselőtársam figyelmét: hír volt a magyar gazdasági napilapokban, hogy az IG Metall, a legnagyobb német szakszervezet a második irodáját nyitotta meg Magyarországon, Győr után Kecskeméten, hogy azért küzdjön, hogy Magyarországon a munkabérek felzárkózzanak, ugyanis ezzel a német munkahelyek is ve szélybe kerültek. Az IG Metall többet tett a magyar munkabérek felzárkóztatásáért, mint a magyar kormányok az elmúlt 27 évben, beleértve az önökét is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Most előre bejelentett felszólaló felszólalásával foly tatjuk. Ander Balázs képviselő úr, a Jobbik képviselője jön. ANDER BALÁZS ( Jobbik ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! DélKorea annyi idő alatt zárkózott fel a totális nyomorból, mint amennyit mi itt Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt 27 év alatt elvesztegettünk. Európa szegényháza lettünk, ahol egy átlagos háztartás nettó vagyona még a lengyelországi szintnek is csak a felét éri el. Mára egyértelművé vált, hogy ismét utat tévesztettünk. Az alacsony bérekre építő, külföldi működő tőkére alapozó versenyállami kapitalizmusmodell csúfosan megbukott. A már elméletben is szociopata elgondolás a gyakorlatban valóságos roncstársadalmi meddőhányót csinált Magyarországból, ahol mára 4 millióan vegetálnak létminimum alatt, és összesen 8 mil lióan élnek megtakarítás nélkül. A magyar társadalom tagjainak többsége számára mára az egyenlőtlenség, a létbizonytalanság, a szegénység vált élete meghatározó részévé. Ugyan a Fidesz szavak szintjén modernizációs politikát valósít meg, és ellenzékben is nagyon hevesen támadták az úgynevezett baloldal neoliberális politikáját, de aztán kormányra kerülve gőzerővel fújták tovább a nemzeti humántőkeállomány brutális leépítéséről szóló neoliberális nótát, és építették tovább a tőkés és feudális Döbrögivilág furcsa posztkommunista kevercsét. Itt továbbra is a bérvisszafogás a meghatározó versenyképességi modell még mindig. Márpedig az a kormány, amelyik a megélhetést is alig biztosító bérszínvonallal kíván versenyezni, az veszélyezteti a társadalom széles réte geinek humántőkeképződését. Alap kellene hogy legyen a kitűnő oktatási és kutatási rendszer megteremtése és az alacsony hozzáadott értékű termelés tudatos bérnöveléssel való kiszorítása, mert amíg a foglalkoztatottak jó része a transznacionális vállalato k globális értékláncainak az alján robotol, addig a narancspropaganda által szajkózott középosztály csak üres politikai termék marad, nem pedig valós társadalmi igazság. A kormány elszántan hirdette, hogy felveszi a harcot az offshorelovagokkal, mostanra viszont bátran elmondhatják, hogy felveszik a versenyt az offshoreállamokkal a multipátyolgatás terén. Sőt, az összeszerelő üzemek idecsábításáért a Fidesz a munkajog terén is beszállt a lefelé tartó versenybe. Az érdekvédelem fundamentuma a sztrájkjog, d e 2010 után megroppantották a jogszerű munkabeszüntetés gerincét is Magyarországon. A munkát védő jogszabályok korlátozását nyugodtan nevezhetjük a munka deregulációjának, így legalább a neoliberálisok is megértik. Márpedig érdekvédelem híján nő a kiszolgá ltatottság, ami világosan kiderül a tőke pártjára álló munka törvénykönyvéből, hiszen a munkaerőpiaci rugalmasság hamis álcája alatt jelentősen csorbították a munkavállalói jogokat. A munkaügyi ellenőrzés rendszerét szintúgy leépítették, nem csoda, ha mere deken nő a balesetek száma Magyarországon.
