Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
1438 Magyarországon - igen, megvalósult a bérunió , vagy legyen az egy középfokú végzettségű pályakezdő vagy egy nyugdíj előtt álló közalkalmazott, ugyanannyit keres, mindannyian 161 5 00 forintot visznek haza bruttóban. Én azt gondolom, hogy ez az a szégyenletes minimális életpályamodell, amit a Fidesz kínál, méghozzá olyan értelemben, hogy minimális bért keresnek egész életükben ezek az emberek - még egyszer mutatnám a közalkalmazotti bértáblát (Felmutatja.) a 2017. évi költségvetési törvényből , és nemcsak hogy a minimális bért kapják, de majd aztán 40 év után, nyugdíjba menvén minimális nyugdíjat kapnak, és így aztán a minimális életet élik le, amit a Fidesz kínál számukra. Ez az a g ondolkozásmód, amit mi semmiképpen nem tudunk elfogadni, már csak azért sem, mert ezek a problémák, ezek az álmegoldások, amelyeket Orbán Viktor kínál nekünk, valójában ott helyben, lent a vidéki Magyarországon igen nagy bérfeszültséget szülnek munkavállal ó és munkavállaló között, noha egyébként nem az ő hibájuk, hanem éppen a törvényhozásnak a rendkívüli sajnálatos hiányossága, hogy ez a dolog kialakulhatott, és még egy dolognak: annak a cinizmusnak, tegyük hozzá, amit az Orbánkormány hordoz most már nyol c, illetve kilencedik éve, nevezetesen hogy a szégyenteljes IMFpaktum után, noha már úgymond megvívtuk a mi kis szabadságharcunkat az IMFfel és az EUval, még mindig, kilenc éve ugyanannyi a köztisztviselői illetményalap. Ugyanaz a logika a közalkalmazo tti bértábla esetén és a köztisztviselők esetén is, hogy egy fillért nem hajlandóak elmozdulni. Vajon miért nem? Az IMFfel kötött szerződésünk e tekintetben már minden ponton érvényesült, mindent visszafizettünk. Orbán Viktor ugye azt mondta egy fél évvel ezelőtt, hogy minden magyar család bontson egy üveg vörösbort, mert már minden fillért kifizettünk az adósságból, akkor miért kell továbbra is betartani ezeket a diktátumokat? Még egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani: a munkaerőhiányt pedig a z okozza, hogy ezt az emberek nem tudják hovatovább vállalni, és igen, azok az emberek, akiket a nemzet napszámosaiként emlegetünk, nem itthon teszik a dolgukat mint pedagógusok vagy mint közalkalmazottak, köztisztviselők, hanem valóban napszámosként nyuga ti országokban dolgoznak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Volner János képviselő úrnak. VOLNER JÁNOS ( Jobbik ): Köszönöm, elnök úr. T isztelt Képviselőtársaim! Amiről néhány szót szeretnék ejteni, az a közmunkarendszer, ha már szóba került. Nagyon fontosnak tartom, hogy a közmunkarendszert eredetileg arra találták ki, hogy a piaci alapon elhelyezkedni nem képes, tehát a versenyszektorban nem kelendő munkavállalók részére kínáljon az állam megélhetési feltételeket. Akkor, amikor még nem politikusok vezették ezt az országot, hanem igazi államférfiak - ilyen volt a XIX. század első fele , akkor a közmunkarendszernek mérhető produktuma volt Magyarországon. Gondoljanak vissza, képviselőtársaim, például arra, hogy a Tisza árszabályozására ebben az időszakban került sor, oly módon, hogy 400 folyókanyarulatot átvágtak, és látható volt, hogy ennek a munkának mi az eredménye, milyen produktuma volt . Akkor, amikor meghívtuk a Vállalkozásfejlesztési bizottság ülésére a Belügyminisztérium illetékeseit, és megkérdeztük őket arról, hogy számoljanak el, hogy az a 360 milliárd forint éves költségből fenntartott közmunkaprogram, amely 200 ezer embernek adot t munkát, milyen javakat termelt az országnak, akkor nem tudtak erre mit mondani, mert erre a magyar állam nem tesz kísérletet; nem mérik az ebben keletkező munkateljesítményt. Teleki László képviselőtársamnak is azt mondom, hogy a magyar cigányság felzárk óztatásának egyik nagyon fontos eszköze lehetne a közmunkarendszer, ha abban értelmes munka folyna. Az a cigányember, aki saját magának, a közösségének, a falu közétkeztetésének például meg tudja teremteni annak az élelemnek a forrását, amit ott felhasznál nak, és azt ő maga megtermeli, egy büszke és értékteremtő tagja lehet a társadalomnak. Ezt a modellt azonban csak egykét településen
