Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
1430 fizetéssel, pluszlehetőségekkel ott tartani, illetve megtartani a rendszerben. Éppen ezért erre az egyik legjobb válasz és az egyik leghatékonyabb eszköz maga a bérunió lehetne, hiszen a bérunióval nagyon gyorsan el lehetne érni azt a vágyott színvonalat, amely a humánerőforráskrízist megoldaná, amely a dolgozók becsatlakozását, tehát az utánpótlásból eredő hiányosságokat is tudná egy kicsit ellensúlyozni, hiszen egy nagyobb bérért, egy jobb életszínvonal reményében sokkal többen csatlakoznának az egészségügyi ellátórendszerben dolgozókhoz, különösen azon a területen, ami talán a legnagyobb problémával és kihívással küzd, a szakdolgozók területén. Még nem elégszer ismételt tény, de megin t el kell mondani, hogy abban a nemzetközi összehasonlításban, amit az OECD felméréséből tudunk, Magyarország bizony nagyon rosszul áll. Az egészségügyi szakdolgozók keresete a vásárlóerőparitásra viszonyítottan dollárban nézve az OECDországok közül a le galacsonyabb, egyébként 20 százalékkal marad el a lengyel, 80 százalékkal marad el a szlovén szakdolgozói bérektől, de az egész OECDátlagtól is bőségesen elmarad, ami több mint a duplája a magyar vásárlóerőnek. Éppen ezért a béruniós javaslat egy kiegyenl ítődést hozhatna létre, egy kiegyenlítődést segítene elő az Európai Unión belül, amivel talán egy kicsit pluszeszközöket kapna a magyar kormányzat, a magyar társadalom ebben a harcban. Azt is mindenképpen fontos leszögezni, hogy az elmúlt 27 év hiányossága it vagy akár a rendszerváltást megelőző hiányosságokat ezzel a javaslattal, ezzel a kezdeményezéssel kifejezetten jól lehetne ellensúlyozni, és nagy segítség lenne az egészségügy számára, pótolhatná azt az életpályát, ami elmaradt, pótolhatná azokat a kilá tásokat, amelyek a technológiai fejlődés, illetve az elöregedés miatt nemcsak Magyarországon, nemcsak a környező országokban, hanem egész európai uniós szinten komoly kihívás elé állítják az összes kormányzatot. Így a bérunió az egészségügy vonatkozásában egy rendkívül hatékony, rendkívül komoly és gyors segítség lehetne. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) (20.30) ELNÖK : Köszönjük. Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Gyöngyösi Márton képviselő úrnak. GYÖNGYÖSI MÁRTON ( J obbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ugye, már hosszú órák óta folytatunk itt vitát a bérrel kapcsolatosan. Nagyon sajnálom azt, hogy bár maga a kezdeményezés a bér vitájáról kellene szóljon, kormánypárti képviselőtársaim többnyire arra használják ki a rendelkezésükre álló időkeretet, hogy a kormánypropagandát folytassák itt, és olyan aspektusait is idehozzák a gazdaságpolitikai vitának, ami igazából nem is tartozik ide. Tehát az adópolitika. Bár látom én meg értem én, hogy képviselőtársaim mindent ide tudnak kötni ehhez a témához, de azért az adópolitika vitája, az adópolitika kérdése nem feltétlenül tartozik ide. Az adópolitika egy újraelosztási kérdés, ami arról szól, hogy egy adott tortát, függetlenül attól, hogy mekkora, milyen arányban osszunk szé t a társadalmi vagy a gazdasági szereplők között. Ne arról vitatkozzunk, a mai nap ne arról szóljon, hogy ezt a vitát lefolytassuk, hiszen ebben nem fogunk dűlőre jutni. És ne arról beszélgessünk, hogy hogyan szabdaljuk föl a létező tortát, hanem sokkal in kább arról, hogy hogyan tudunk egy nagyobb torta megsütéséig eljutni, milyen eszközöket kell bevetni ahhoz, hogy ez az egyre zsugorodó torta ne zsugorodjon, hanem egyre nagyobb legyen, hogy azt különböző adópolitikai eszközökkel, mindenki javára jobban újr a tudjuk osztani. Gazdaságpolitikai stratégia hiányában azonban erre nem leszünk képesek. 27 éve adósai vagyunk a magyar társadalomnak. Nem lettek azok a prioritások kijelölve, amelynek keretében a magyar gazdaság növekedési pályára léphetne. Semmiféle vál tozás nem állt be a magyar gazdaságban, ugyanazt a politikát folytatják, mint elődeik az elmúlt 27 évben. Ezt abba kellene hagyni. Az, hogy önök korábbi rossz teljesítményeket hasonlítanak a jelenlegi teljesítményhez vagy korábbi
