Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP):
1425 van az az évi 1112 ezer gyerek, aki külföldön születik? Államtitkár úr, végre mondjunk már egymásnak az igazat! Tisztázzuk már ezt a kérdést! Mert akkor tényleg tragikus a helyzet. A következő, hogy folyamatosan arról besz éltek, Bánki Erik felszólalására emlékszem, hogy családbarát kormányzás, mennyi támogatást adtak a magyar családoknak. Akkor hogy lehet az, hogy a munka után adózók 77 százaléka nem keresi meg az átlagbért? A munka után adózók 77 százaléka! Akkor tényleg v isszatérek az első mondataimra, és megismétlem, hogy egy nagyonnagyon szűk réteg az, aki ma Magyarországon jól járt. Egyetlenegy családpéldát hadd hozzak fel, államtitkár úr: az, aki 2010ben segélyen volt, vagy a most legkisebb segélyt, ha jól tudom, net tóban 22 ezer és pár száz forintot kap, mert valami oknál fogva nem tudott azóta elhelyezkedni, igaz, hogy ma akkor semmilyen rendszerben nincs lassan benne, de nevel három gyereket, és a három gyerek mellett az anyuka gyesen van, az egy huncut vassal nem kap többet 2017ben, mint 2010ben. Egy fillérrel sem! És ilyen nem egykétezer család van. Ha azt a családmodellt nézzük, ahol megint csak három gyereket nevelnek, közmunkára van bejelentve az apuka és az édesanya gyesen van, minimálisan keres többet, min t 2010ben - néhány ezer forinttal. De van egy nagyon szűk réteg Magyarországon, amit elitnek szoktunk nevezni, nekik mindent odaadtak, az akár a háromszorosátnégyszeresét is megkeresheti annak. Ha három gyereket nevel, dolgozik és szerencséje van az anyu kának, mert ő nem gyesen van, hanem gyeden, háromnégyszeresét is keresheti ez a család. Tudja, államtitkár úr, ez egy nagyon torz elosztási rendszer. Egy szűk rétegnek mindent odaadunk, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak. Arról is beszélni kellene, hogy a huszonévesek csaknem 70 százaléka, a harmincasoknak pedig majdnem egyharmada a szüleivel él ma Magyarországon. Ennek nem az az oka, hogy otthon szeretnek lakni a mamahotelben, ahogy Nyugaton ezt megfogalmazzák, hanem az, hogy egyáltalán esélye ninc s arra, hogy önálló életet kezdhessen, vagy önálló lakása lehessen ahhoz, hogy önálló életet kezdjen. Arról még nem is beszéltünk, hogy hányan hagyták el ezt az országot. Beszéltem a demográfiáról, hogy ma minden hatodik gyermek külföldön születik. Higgyék el, előttem szóló képviselőtársamnak mondom, ha annyira rózsás lenne a helyzet, amennyire önök az elmúlt órákban lefestették, akkor nem lenne még mindig ilyen erős a kivándorlás Magyarországról, és lenne értelme ezeknek a fiataloknak visszajönni. Nem akar nak visszajönni. A tragédia ebben az egészben, hogy ha akar, sem fog visszajönni, mert megszületnek külföldön a gyerekek, és úgy fog dönteni, hogy jobb külföldön maradni, ha a gyerekének esélyt akar adni. Mert a gyerekeinek sokkal nagyobb esélye lesz, hogy boldoguljon a világban, mint ha hazajönne Magyarországra. Felhozhatom most az oktatási rendszer szétverését. Igen, azóta láttuk a hírekben, hogy Áder Jánosnak sikerült aláírnia a CEUtörvényt. Lehet, hogy valami kis remény volt még bennünk, hogy van normá lis ember önök között, de úgy néz ki, néha már ezt is vitatni kell. Bíztunk abban, az utolsó mentsvárunk az volt, hogy valami oknál fogva, ugyebár, Áder Jánosnak is egyetemre jár a saját kislánya, és be fogja látni, hogy ha az ő kislánya járhat ilyen egyet emre, akkor másnak is talán Magyarországon lehetőséget kellene biztosítani. Melyik lesz a következő egyetem? Kit kell megregulázni még Magyarországon? Kinek nem mutatták még meg a hatalom eszközeit ebben az országban? Előttem még beszéltek, főleg Mesterház y Attila képviselőtársam a nők és a férfiak közötti béregyenlőtlenségről. Higgyék el, képviselőtársak, nem elengedő az, hogy mindenkinek munkája legyen; az előttem szólóhoz beszélek. Nem, nem elegendő, hogy munkája legyen mindenkinek. Nem elég az, hogy mun kahelyem van. A tisztességes fizetés is kell ahhoz, hogy egy család és a magyar emberek jól érezhessék magukat ebben az országban. Ha tisztességes fizetést kapnak, nem fognak úgy dönteni, most már nem a 2030 évesek, hanem sajnos az én korosztályom és a tő lem öregebbek, hogy elhagyják ezt az országot. Ezt, higgyék el, hét év után már nem fogják tudni ránk verni. Már nem fognak tudni minket hibáztatni, hét év után ezt már a magyar emberek nem nyelik be. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Varga László tapsol.)
