Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): - ELNÖK: - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
1422 irányultságát. Azt látom, a vitából is az bontakozik ki, hogy arra az irányra, arra a törekvéssorozatra nemigen volt válasza sem a Jobbiknak, sem az LMPnek, sem az MSZPnek, amely elég megfogyatkozóban van. (Dr. Legény Zsolt: Annál erősebbek! - Bangóné Borbély Ildikó: Arányaiban nem vagytok többen!) Természetesen azt gondolom, a 2010 óta megtett út egy nagyon sikeres út, annak ellenére, hogy nagyon rögös út, és nagyon nehéz út volt, nem is vagyunk teljesen elégedettek. Majd a végén fogok egypár mondatot mondani természetesen erről. Ha a foglalkoztatottság és a munkanélküliség belső struktúrájára nézünk, vagy az országon belüli különbségeket érintjük, akkor nem lehetünk elégedettek, de az az út, amelyen 2010 óta haladunk, feltétlenül egy rendkívül fontos és sikeres út a munka világával kapcsolatban. Az első gondolat az, amit már többen elmondtak, hogy mi a munkaalapú társadalomban hiszünk. Ez a mondat is többször elhangzott, hogy ha munka v an, akkor minden van. Ez a szemlélet biztonságosabban és fenntarthatóbban oldja meg a szociális kérdéseket is, ebben a keretben jobban figyelembe tudjuk venni a versenyképesség erősítését, a termelékenység növelését, az értékteremtő képesség növelését. A m unkaalapú rendszer alakítható, fejleszthető, míg a nem a teljesítményre tekintő és nem a teljesítményre építő rendszer feltétlenül zsákutca. Erre nagyon sok negatív tapasztalatunk van, különösen, ha az MSZP kormányaira gondolunk. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Egy másik nagyon fontos dolog az, hogy ha a jelenlegi parlamenti pártokra tekintünk, akkor a FideszKDNPfrakció az egyetlen, amelynek számára alapelv a nyújtózkodás fokának és a takaró hosszának összehangolás a. (Bangóné Borbély Ildikó: Mi van? - Dr. Legény Zsolt: Öndicséret!) A követelések és a lehetőségek összehangolása önmagában nem művészet, nagyon egyszerű a szabály: a bérek növelése akkor lehetséges, ha a gazdasági növekedés, a termelékenység, versenyképe sség növekedése ezt alátámasztja. (Bangóné Borbély Ildikó: Száguld a gazdaság, nem, képviselő úr?) Az én témám a foglalkoztatás és a munkanélküliség. Ez egy összetartozó pár, ha az egyik nő, a másik szükségszerűen csökken, és fordítva. Ráadásul az is kimon dható, hogy nincs egy statikus állapot ezen a téren, amint megáll, mondjuk, a foglalkoztatás növekedése, azonnal a lecsúszás következik be, vagyis itt egy belső dinamikának kell működni, mert azt látjuk, hogy lecsúszni könnyű, felemelkedni viszont verejték es munka. Ezt megtapasztaltuk a 2010 óta eltelt időszakban. Beszéljünk a számokról, különválasztva a 2002 és 2010 közötti, majd a 2010 utáni időszakról a foglalkoztatottság és a munkanélküliség tekintetében! Ez talán válasz lesz arra, amit a szocialista ké pviselők mondtak, mert hiszen most ugyan sok mindent számonkérnek, de ebben az időszakban semmit nem tettek, annak ellenére, hogy a 2002 és 2010 közötti időszak jelentős részét kedvező nemzetközi gazdasági konjunktúra jellemezte. Ennek ellenére 2002 és 201 0 között a foglalkoztatottak száma mintegy 140 ezer fővel csökkent, miközben a munkanélküliek száma megduplázódott, 240 ezerről 470 ezerre emelkedett. A 1564 éves korosztály foglalkoztatási szintje 56,2 százalékról 54,9 százalékra esett vissza, míg a munk anélküliségi ráta 5,8 százalékról 11,3 százalékra nőtt ebben a nyolc évben. Úgy gondolom, ez csattanós válasz arra, amit a szocialista képviselők mondtak. Nemzetközi összehasonlításban a hazai foglalkoztatási szint 2010re az Európai Unió tagállamai között a legalacsonyabb volt. A 2002 és 2010 közötti időszakban jelentős mértékben nyílt az olló a hazai és az uniós foglalkoztatási szint között, miközben Magyarországon már a globális pénzügyi válság előtt is csökkenő trend jellemezte a foglalkoztatást, amit a válság csak tovább mélyített. A 2010es kormányváltás után foglalkoztatási fordulat következett be Magyarországon, aminek fő jellemzője, hogy az egyik legfontosabb kormányzati célkitűzéssé a foglalkoztatás növelése vált. (19.50)
