Országgyűlési Napló - 2017. évi tavaszi ülésszak
2017. április 10. hétfő (212. szám) - Politikai vita az Európai Unió tagállamai közötti munkabérkülönbségek csökkentésének érdekében. - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
1399 egyébként meg arról kellene beszélnünk, hogy a magyar béreket hogyan lehet az uniós bérekhez felzárkóztatni, hogy ne menjen el egy csomó magyar család itthonról, ne ott szülessenek a gyerekek, hanem ez az ország végre fejlődő pályára tudjon állni. A hel yzet az, hogy önöknek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban nincsen mondanivalójuk, ami egészen kétségbeejtő (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) , de a magam részéről levonom az ebből fakadó következtetéseket. A kkor nézzük! Államtitkár úr, ön azt mondta, hogy a közszolgálatban drámai béremelés zajlott végre. Na most, a helyzet az, hogy nem a béremelés drámai, hanem a helyzet a közszolgálatban, az a drámai. 300 milliárd forintot kellett volna ebbe az ágazatba bele tenni, akkor tudtuk volna azt megvalósítani, hogy ne legyen dolgozói szegénység a közszférában. Mit hívunk dolgozói szegénységnek? Azt hívjuk dolgozói szegénységnek, ha valaki kevesebbet keres, mint amiből meg tud élni. Önök éveken keresztül úgy kormányozt ák ezt az országot, hogy mindenki, aki minimálbérért dolgozott, kevesebbet keresett annál, mint amiből meg tud élni. Amit mi javasoltunk, ez a 300 milliárdos injekció tudta volna azt megoldani, hogy minden bérkategória fölé kerüljön a létminimumnak. Hiába szüntették meg a létminimumszámításokat az én korábbi munkahelyemen, azért pontosan tudjuk, hogy a magyar családok mennyiből tudnak megélni, és mennyiből nem. Önök nem tudják, önök valóban olyanokat nyilatkozgatnak, hogy itt 47 ezer forintból meg lehet él ni, de a helyzet az, hogy nem, nem lehet megélni, sőt Magyarországon elég sok kellene a magyar családoknak ahhoz, hogy meg tudjanak élni, mert azt gondolom, hogy a XXI. században az a megélhetés része, hogy ha valaki oktatást akar biztosítani a gyermekének , akkor azt ki tudja fizetni, ha már önök voltak olyan kedvesek, és az egyetemeknek és főiskoláknak egy jelentős részét fizetőssé tették, amivel mi messzemenőkig nem értünk egyet. Ha valamire pénzt kellene költeni ebben az országban, az nem az önök hátudva rának a kistafírozása, nekik már van elég, már loptak eleget, hanem sokkal inkább az oktatás meg az egészségügy. Ha már az Unióról beszélünk, szeretném önökkel közölni, hogy ebből az országból naponta két ápoló és három orvos távozik, egész egyszerűen azér t, mert az egészségügyben nem tudnak megélni abból a pénzből, amit ott keresnek, és szörnyűek a körülmények. Próbálják ki, menjenek be egy kórházba egy kéztöréssel vagy bármivel, próbálják ki, hogy milyen állapotok vannak ott, hogy meghalnak magyar emberek azért, mert nincsenek olyan szobák, amelyek sterilek lennének, és az operációkat el tudnák végezni. (Cseresnyés Péter: Jézus! - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Legyenek kedvesek, nézzenek körbe a világban… (Folyamatos közbeszólások a kormánypár ti padsorokból.) Nem én hazudok, önök nem tudják, mi a valóság, mert itt ülnek a parlamentben, ahelyett, hogy megnéznék azt, hogy mi a helyzet odakint. (Az elnök csenget.) Nézzék meg, hogy hogyan lopták szét az önök párttársai az elmúlt hét évben ezt az or szágot! Az oktatással mi a helyzet? Nem is olyan rég arról beszélgettünk, hogy önök miért zárnak be egy egyetemet, sőt nem is egy egyetemet, Magyarország legjobb egyetemét. A helyzet az, hogy az LMP ezzel szemben 100 költségvetési forintból 20at az oktatá sra adna, mert mi tudjuk, hogy a XXI. században az oktatásra és az egészségügyre nagyon sok pénzt kell adni, mi ennek megfelelően kormányoznánk is. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ha már ennyire kiborultak, én nem tudom, mi lesz önökkel a 15. p erc végére, most még csak három és fél percnél tartunk, azért vigyázzanak magukra. (Derültség. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Dr. Rétvári Bence: A frakciód sem bírta! Hol a frakciód? A saját frakciód nem hallgat meg!) A minimálbéremeléssel k apcsolatban a helyzet az (Az elnök csenget.) , hogy a munkavállalói járulékot javasoltuk csökkenteni, ugyanis ez az, amit a magyar polgárok rögtön a zsebükben éreznek, rögtön emelkedik vele a nettójuk. Nem a munkáltatóra kell azt bízni, hogy utána odaadja a munkavállalónak vagy sem, hanem úgy kell járulékot csökkenteni, hogy elkerülhetetlen legyen az, hogy amit a munkavállaló kap a zsebébe, az nőjön. Önök ezt a 6,5 százalékos járulékcsökkentést,
